FALUSI TÜNDÉR

Hermin néni a falu tündére volt. Tündér a faluban? Ilyesmiről még nem hallottunk. Boszorkányról igen. Szavahihető ember mesélte, hogy ment a mezőre a déli harangszó után, amikor egy öregasszony, aki előtte haladt kapával a vállán, hirtelen bucskázott egyet, és fekete macskává változott, majd eltűnt a szeme elől. Azóta rettegtek tőle az emberek, ha betért valahova, nem győzték fokhagymával kenegetni az ajtófélfát, mert tudvalevőleg a fokhagyma hatásos gyógyszer a boszorkányok és más istentelen népek ellen.

Hermin néni ősz hajú, halk szavú, törékeny asszonyka volt, a falu szélén lakott az erdő mellett, ablakán bekukucskáltak a nyulak és az őzek. Egyszer egy kemény télen róka kért tőle szállást éjszakára, és kapott is, de meg kellett ígérnie, hogy azontúl békén hagyja a falu szárnyasait.

Mondják, aki elhaladt Hermin néni háza előtt, annak egyből jókedve kerekedett, megszűnt a fogfájása, nem hasogatott többet a dereka.

Egyébként a nagyanyám barátnője volt, blúzt varrt neki, de évek alatt sem akart elkészülni. Talán nem is a blúz volt a fontos, hanem a barátság. Lehet, hogy a nagyanyám tündérsegéd volt? Akadtak erre utaló jelek. Egyszer elkísértem Hermin nénihez. Kedvesen fogadott, megsimogatta a fejemet és kakaóval kínált. Most pedig megmutatom a kincstáramat, mondta. Választhatsz a kincseimből bármit, amit akarsz.

(A folytatás az őszi számban olvasható)