Varga Zoltán Zsolt

ERDEI CIPELKE

ERDEI CIPELKE

Csiga egy nap összehívta az erdő csúszómászóit a Kerekerdő ligetes tisztására.

– Kedves haslábú barátaim! A négylábúak erdei vasútat építettek nekünk, amivel könnyedén beutazhatunk a városba, és ezért hálásak lehetünk. Csakhogy sokunknak napokba telik eljutni a vasútállomra. Ha egyetértetek velem, javaslatot teszek, hogy az erdő összes útját kenjék be valamilyen zselés anyaggal, mondjuk a városi emberek tapétaragasztójával, amiben jóval gyorsabban haladhatunk, mint a saját nyálkánkban.

– Hurrá! Nagyon jó ötlet! – harsogták a giliszták, a meztelen csigák és egyéb férgek.

 Csiga még aznap elindult, hogy felkeresse az erdő polgármesterét, Medvencet a barlangjában. Másnap este oda is ért, és előterjesztette javaslatát. Medvenc megvakarta üstökét.

– Csiga barátom, ami jó lenne a csúszómászóknak, az veszélyes az erdő többi, földön járó állatára. A négylábúak elcsúsznának, és mancsukat, lábukat törnék. A rovarok meg beleragadnának. Valami mást kell kitalálnunk. Holnapra összehívom az erdei tanácsot.

 Másnap az összes állat képviselője összegyűlt a ligetes tisztáson. Csiga előadta a haslábúak panaszát, és megkezdődött a tanácskozás.

– Bővítsük ki a vasúthálózatot – javasolta Bagoly.

– Már így is túl sokat tekereg, kanyarog az erdőben, nagyon lelassulna az utazás a városba – vetette ellen Medvenc.

– Mi, madarak, szívesen elszállítjuk a haslábúakat a csőrünkben – csörrent a Szarka.

– Csakhogy, mi szörnyen szédülünk a magasban – tiltakozott Csiga.

– A városiak buszközlekedéssel oldják meg a vasútállomásra jutást – morfondírozott Borzas, a bronzöntő borz. – A mi erdei útjaink erre alkalmatlanok, és egyébként is, drága mulatság lenne az apró csúszómászókat buszoztatni. A kipufogógázok pedig megmérgeznék a tiszta erdei levegőt. De valamit azért átvehetnénka városi közlekedés rendszeréből. Javaslom, hogy alakítsunk ki megállókat erdőszerte, és hozzunk létre menetrendet, a vonatindulásokhoz igazítva. Akkor már csak önkéntesekre van szükségünk, akik az egyes megállókból a megfelelő időben elszállítják, vagyis elcipelik a csúszómászókat az állomásra.

– Nekem gyerekjáték az erdő bármely pontjáról eljutni az állomásra, ha felhúzom a nyúlcipőt. Vállalom! – makogta a nyúl.

(A folytatás a tavaszi számban olvasható)

Kapcsolódó segédanyagok: