fbpx
Paulon Viktória

ENERGIAKESZTYŰ

2017/39

ENERGIAKESZTYŰ

Éjszaka vágták ki a gesztenyefát. Reggel csak a fura szagát éreztük, mintha megégett volna. Egész nap erről beszéltünk. A nagy kéregdarab, mint egy hatalmas teknő, ott feküdt az úton az iskola előtt. Megpróbáltam megemelni, de csak hintáztatni tudtam. A többiek is megpróbálták, hiába; de abban mind egyetértettünk, hogy be kellene hozni az udvarra, és az lehetne a bunkerünk teteje.

A nővérem azt mondta, nem kéri meg az osztálytársait, hogy segítsenek, ez a mi gondunk. De azért volt egy ötlete. Az extrém energiakesztyű. Ext-rém, mert extra-rémesen nagy. Azt nem mondta, honnan szerezzünk, de nem is kell ezt egy lánynak megmondania. Szóltam a fiúknak, hogy van megoldás. A napközire tartogattuk az erőnket. Mégis sokat rohantunk a folyosón délelőtt, azt mondták, hogy izgatottak vagyunk. Azok voltunk.

Úgy gondoltam, az extrém energiakesztyűt a homokozóból nyerjük! Sorban leültek a fiúk a homokozó köré, azok is, akik nem szoktak, ez fura volt. Meg az is, hogy én álltam egyedül, mintha előadást tartanék, és mindenki engem figyelt.

– Ha ráköpünk a kezünkre, szétdörzsöljük és benyúlunk a homokba, itt, ahol tegnap a holdkrátert ástuk, akkor lesz egy homokkesztyű a kezünkön, és az maga az extrém energiakesztyű. Azzal be tudjuk hozni a kérget!

(A folytatás az őszi számban olvasható)

Kapcsolódó segédanyagok: