EMLÉKBOLT

Egyszer rossz jegyet kaptam az iskolában, és nem akartam hazamenni. Csak tekeregtem, kódorogtam, csalinkáztam erre-arra, mígnem egy keskeny, macskaköves utcába tévedtem. Nagy búsan lógattam az orromat, és egy kavicsot rugdostam, mikor nekimentem valaminek. A szűk utcácska kellős közepén fekete tábla hirdette:

Unja már a tavalyi nyaralását, és inkább afrikai szafarira cserélné?

A múlt szombati lustálkodás helyett szeretne egy ejtőernyős ugrást?

Megszabadulna rossz emlékétől, és jóra cserélné?

Itt a helye!

Térjen be emlékboltunkba!

Ez az! Ez kell most nekem! – gondoltam, és habozás nélkülbeléptem az üzletbe. Az ajtó felett kis csengő szólalt meg. A csilingelő hangra, mint krampusz a dobozból, töpörödött, hosszú szakállú, szemüveges emberke ugrott elő a pult mögül, és előzékenyen felém fordult.

– Mivel szolgálhatok? Ajánlhatok esetleg egy kukásautó-vezetést vagy nyakig homokba ásást a tengerparton?

– Nem, köszönöm! – ráztam ijedten a fejem. – Odakint azt olvastam, hogy megszabadulhatnék egy rossz emléktől. Hogy működik ez?

– Mi sem egyszerűbb. Elmondja és itt hagyja nekem a rossz emléket, és cserébe választhat magának egy szebbet. Olyat, amit mások hagytak itt.

– Miért hagy itt valaki szép emléket?

– Hogy még szebbre cserélje! Lehet, hogy valakinek már nem kell, más meg szeretné átélni.

(A folytatás a nyári számban olvasható)