ÉGZENGŐ

Hegyvidéken, délibábon,
nyargal hetykén héthatáron,
vihart terel két tenyérrel,
hogy ne süssön olyan hévvel
fent a nap, az óriási,
fátyol-árnyék, felhő-tálnyi.
S furulyázik összes ujja,
a felhőket összefújja,
hangja, mint a bőszült orkán
vörös éggel lángol torkán,
sőt, ha társa szembe halad,
szikrát bont a mennyboltozat.
S majd, ha mérgét kidörögte,
száz kis lepke lengi körbe,
szárnyuk végén apró festék,
szivárványos, nyári esték.