Kelemen Tamás

EGY ZAKÓNYI FÉLELEM

EGY ZAKÓNYI FÉLELEM

Egyszer egy királyfinak le kellett győznie a legnagyobb félelmét. És ehhez szüksége volt egy zakóra is.

Hosszas vándorlás után, melyet most nem részletezünk, eljutott a Rettentő Elegancia Szabászathoz. Itt alkotott a híres Fóbiás Tóbiás, aki bárki félelméből gyönyörű ruhakölteményt készített.

A boltban kis csengő jelezte a királyfi érkeztét, a legendás szabó úgy állt ott, mintha épp őt várta volna:

– Adjisten, királyfi!

– Honnan tudta, hogy jövök?

– Figyeltem a mesélőre – mosolygott a szabó.

Öregember volt, a tekintete barátságos, de csontkeretes szemüvege miatt az egész arca szigorúlett. Hosszú ujjai türelmesen doboltak a varrógépen.

– Mi járatban?

– Egy zakót szeretnék – mondta a királyfi bizonytalanul.

– Pompás! Milyen félelemből parancsolja az anyagot? – És széles mozdulattal végigmutatott az üzleten. – Az a pókhálószerű, gyönyörű fehér például pókiszony, amott a polc tetején a tériszony, de ha a bezártságtól retteg, fáradjon velem a pincébe. Ne szégyelljük a félelmeinket, szőjük, vágjuk, varrjuk őket! Nos? – vágta ki egy szuszra.

– Öhm…

– Egek, még nem nézett szembe a félelmeivel? Engedje meg – és Fóbiás Tóbiás már fel is pattant, kezében a mérőszalag.

De ez nem hagyományos mérőszalag volt, ahogy Tóbiás se a szokásos dolgokat mérte le a királyfin:

– Itt gyerekkortájt kicsit bő, de a kamaszkor már kifejezetten arányos. Igen… igen… Nem! – kiáltott csalódottan.

– Mi történt? – kérdezte a királyfi.

Tóbiás rámeredt.

– Magány – recsegte. – A magánytól fél.

– És az baj?

– Hogy baj-e? Tudja, milyen a magány? – Tóbiás a sok szövet közül előkapott egy közönséges szürke anyagot, és undorodva felmutatta. – Ilyen. Semmi, unalmas. Ebből zakót? Tudja, mit csinálok az ilyesmiből? Pulóvert!

– Mint amilyet most is visel? – érdeklődött a királyfi.

– Pont olyat! – felelte keserűen Tóbiás.

(A folytatás az őszi számban és a letölthető pdf-ben olvasható.)

Mesemondó: Horgas Judit

Hangos Szitakötő

Kapcsolódó segédanyagok: