EGY ZAKÓNYI FÉLELEM
Egyszer egy királyfinak le kellett győznie a legnagyobb félelmét. És ehhez szüksége volt egy zakóra is.
Hosszas vándorlás után, melyet most nem részletezünk, eljutott a Rettentő Elegancia Szabászathoz. Itt alkotott a híres Fóbiás Tóbiás, aki bárki félelméből gyönyörű ruhakölteményt készített.
A boltban kis csengő jelezte a királyfi érkeztét, a legendás szabó úgy állt ott, mintha épp őt várta volna:
– Adjisten, királyfi!
– Honnan tudta, hogy jövök?
– Figyeltem a mesélőre – mosolygott a szabó.
Öregember volt, a tekintete barátságos, de csontkeretes szemüvege miatt az egész arca szigorúlett. Hosszú ujjai türelmesen doboltak a varrógépen.
– Mi járatban?
– Egy zakót szeretnék – mondta a királyfi bizonytalanul.
– Pompás! Milyen félelemből parancsolja az anyagot? – És széles mozdulattal végigmutatott az üzleten. – Az a pókhálószerű, gyönyörű fehér például pókiszony, amott a polc tetején a tériszony, de ha a bezártságtól retteg, fáradjon velem a pincébe. Ne szégyelljük a félelmeinket, szőjük, vágjuk, varrjuk őket! Nos? – vágta ki egy szuszra.
– Öhm…
– Egek, még nem nézett szembe a félelmeivel? Engedje meg – és Fóbiás Tóbiás már fel is pattant, kezében a mérőszalag.
De ez nem hagyományos mérőszalag volt, ahogy Tóbiás se a szokásos dolgokat mérte le a királyfin:
– Itt gyerekkortájt kicsit bő, de a kamaszkor már kifejezetten arányos. Igen… igen… Nem! – kiáltott csalódottan.
– Mi történt? – kérdezte a királyfi.
Tóbiás rámeredt.
– Magány – recsegte. – A magánytól fél.
– És az baj?
– Hogy baj-e? Tudja, milyen a magány? – Tóbiás a sok szövet közül előkapott egy közönséges szürke anyagot, és undorodva felmutatta. – Ilyen. Semmi, unalmas. Ebből zakót? Tudja, mit csinálok az ilyesmiből? Pulóvert!
– Mint amilyet most is visel? – érdeklődött a királyfi.
– Pont olyat! – felelte keserűen Tóbiás.
(A folytatás az őszi számban és a letölthető pdf-ben olvasható.)