Somfai Anna

ÉGI ARTISTÁK

ÉGI ARTISTÁK

Hóbort professzor kedvetlenül csapta az asztalra gondosan kihegyezett grafitceruzáját. Már megint ez a csinnadratta meg puffogtatás! Vannak ugyan, akik az ilyesmit zenének neveznék, ám a professzor kizárólag a klasszikus zenét kedvelte, és még ebben  is válogatós volt.

– Mi ez a hangzavar? – bújt elő dolgozószobájából.

– Semmi, papa – nézett rá egyszerre három arc, és a következő pillanatban mindhárom újra a kijelzőre tapadt.

Fanni, Alíz és Lujza belemerültek a videóba, és nem méltatták több figyelemre a professzort. Hóbort közelebb lépett, és a három lányfej fölött a képernyőre pillantott. Csillogó, flitteres ruhába öltözött, lófarkas artistalány lengett a trapézon, néha megpördült, hogy fejjel lefelé lógázza magát – a professzor szerint fülsértő zenére.

– Elképzelni sem tudom, mi lehet ezen érdekes – morogta Hóbort maga elé.

– Nézd meg a selyemakrobatákat – villant rá Alíz szeme, és elindította a következő Youtube videót.

A professzor nem akarta megsérteni lányát, aki jelenleg jazz-balett-táncosnőnek készült. Magában elismerte, hogy a lengő selyemkötélen tornászó artistalány ügyesen váltogatja pozícióit. A zene is lágyabban, elfogadhatóbb összhangzatban szólalt meg.

– Nézd papa, biztosítókötele sincs – mutatta Fanni.

– De hogyan tartja meg magát? – kérdezte Lujza.

– A kötél, akarom mondani a függő selyem segítségével ügyesen megtalálja az egyensúlyát – felelte a professzor.

– És ha lezuhan?

– Csak az ügyességére támaszkodhat, hisz nincs, ami visszatartsa. A szabadon eső tárgyak mind a Föld felé tartanak…

– De miért?

– A Föld vonzása miatt. Ezt gravitációs erőnek nevezik. Minden tárgy vonzza egymást, és ez a vonzerő a tömegükkel, vagyis súlyukkal arányos, a távolsággal viszont csökken.

– És a Hold, ami a Föld körül kering, meg a bolygók, azokat mi tartja fenn az égen? – kérdezte Lujza.

– A bolygókra egyrészt a Nap tömegvonzása hat, ami a Nap felé húzza őket. Ám, mivel körbe-körbe haladnak pályájukon, fellép egy másik erő, ami ellentétes irányba nyom. Ti is éreztétek már ezt az erőt, például, amikor egymás kezét fogva körbe-körbe forogtok, és valami kifelé húz benneteket. Minél gyorsabban szaladtok, annál erősebben kell tartanotok egymást kezét, hogy szét ne szakadjatok, és el ne guruljatok az ellenkező irányba. Valamikor régen, amikor a Naprendszer született, a bolygók és holdjaik megtalálták az egyensúlyukat, akár az artista a selyemkötélen. Pontosan olyan gyorsan haladnak pályájukon, hogy a kifelé sodró erő kiegyenlítse a befelé húzó tömegvonzást. A Holdra pedig a Föld tömegvonzása is hat, és viszont. Emlékeztek, amikor az Atlanti-óceán partján jártunk, és megérkezett a dagály?

– És haza kellett indulnunk, nehogy elmossa a törülközőinket a víz.

– Pontosan. Az árapály jelenségét is a Hold tömegvonzása okozza, ami maga felé húzza és felpúposítja az óceánok hatalmas víztömegét. Valójában naponta két dagályhullám is megfigyelhető… mi a baj, Lujzikám?

(A folytatás a téli számban olvasható)

Kapcsolódó segédanyagok: