Lackfi János

DOBOZFEJ HÉJVÁROSBAN

2012-19

DOBOZFEJ HÉJVÁROSBAN

Sütisdobozfejű Zsuzsikának fura neve volt, de rászolgált. Ez a kislány ugyanis nem tudott ügyelni a cuccaira, hol az illatos radírját hagyta el, hol az ebédbefizetését, hol a fél tornacipőjét, hol a tisztasági csomagját. Márpedig effélék nélkül egy iskolában sanyarú a diák sorsa. Legalábbis így gondolták Zsuzsika tanárai és szülei, akik minduntalan azzal fenyegették, hogy majd meglátja, egyszer a fejét hagyja el. Hitte is, nem is Zsuzsika, mert hogy fordulna elő, hogy az emberlánya feje lepottyanjon a nyakáról, és elguruljon? Mégis ez történt. A Fűrész utca sarkán még megvolt az okos fejecskéje, az Olló utcába fordulva azonban már csak a hűlt helye, hiába is tapogatta, hiába is nézgelődött körbe-körbe. Persze, hogy hiába, miképpen is láthatott volna bármit, ha egyszer szeme se maradt a látásra?!

 

 

Szép kis helyzet, a búbánatba! Zsuzsikát azonban nem lehetett ilyen könnyen zavarba hozni. Addig tapogatózott ügyesen, míg kezébe akadt egy sütisdoboz, amelyet mintha csak ezért felejtett volna valaki a kerítés tövében. Fogta a fémdobozt, felcsapta a nyaka tetejébe, és máris volt feje, jobb is a korábbinál. Bizony, hogy jobb, mert volt felnyitható teteje, és azt pakolt a fémesen csillogó új fejébe, amit akart. A dobozra festett kerek sütik pedig beváltak szemnek, fülnek, szájnak, hogy lássa, hallja és megehesse, amit szeret. Kicsit kockafejűnek tűnt így, de a fejetlenségnél az is jobb, nem? És hasznát is vette ennek a belül üreges fejnek, mert hazafelé ballagtában rögtön bedobozolt egy villogó páncélos ganajtúró bogarat, néhány banyaorrnak csúfolt, ragacsos termést, no meg egy kicsit rozsdás csapágygolyót. Csak úgy zörgött a feje, néztek is szemrehányóan a szülei, lám-lám, ők megmondták, igazán vigyázhatott volna a rendes fejére, ha már ők, a szülők annyi fáradsággal beszereztek neki egyet, rögtön születésekor.

Zsuzsikát azonban inkább a gyűjteménye érdekelte, annak darabjait nézegette, és örült, hogy van egy saját doboza a feje helyén, amit megpakolhat mindazzal, amit talál. Este, elalvás után szépen útnak indult, és olyan városba ért, ahol vízből épültek a házak, és mosogatószer-habból voltak az utcák. Nagyon helyes kis figurák laktak itt, Krumplihéjak, Répahéjak és Almacsutkák vegyest. Az utcákon Citromkarikák közlekedtek észveszejtő sebességgel, nagy lendülettel fröcskölve a mosogatóhabot mindenre és mindenkire. Tetszett Zsuzsinak ez a város, míg két komor árnyék nem nőtt fölébe. Egy jókora Dinnyehéj és egy haragoslila Padlizsánhéj állt előtte:

– Szép jó napot kívánunk – kezdte hivataloskodva a Padlizsánhéj –, lesz szíves elárulni, miféle héjnak tetszik lenni?

– Vagy megmutatni a héjigazolványát! – fűzte hozzá gyanakodva a Dinnyehéj.

– De hiszen én nem héj vagyok, hanem kislány – védekezett Zsuzsika.

– Olyan itt nincsen, kérem, mindenki valaminek a héja – szögezte le Padlizsánhéj.

– Aki meg nem héj, azt kénytelenek vagyunk meghámozni! – toldotta meg rémségesen Dinnyehéj.

Látta Zsuzsika, hogy ennek fele sem tréfa. Megvakarta a fejét, amely kongó hangot hallatott, s ettől a kislánynak rögtön remek ötlete támadt. A két héjrendőr ámuló szeme láttára előszedte fejéből a csapágygolyót, felpattant rá, majd szépen beállította a ganajtúróbogarat, hogy maga előtt hajtsa a golyóbist, és szélsebesen menekült különös járművén. Padlizsánhéj és Dinnyehéj se volt rest, a nyomába eredtek egy-egy Grépfrútkarikán. Látta Zsuzsika, hogy az előnye nem lesz elég, így gyorsan bekanyarodott egy hatalmas vízház mögé, mind a nyolc banyaorrot felragasztotta a fejére, s amikor a két rendőr odaért, kiugrott a fedezékből, és alaposan rájuk ijesztett. Azok rémületükben lebucskáztak grépfrút-járművük tetejéről, és elterültek a mosogatószer-hab kellős közepén. Vagyis Zsuzsikának sikerült időt nyernie. Fogta magát, feje fölé emelte a rozsdás csapágygolyóbist, majd leejtette a földre, ám közben jó erősen belekapaszkodott. A nagy nehéz vasdarab átszakította a tajtékos aszfaltot, és a kislány addig zuhant-zuhant, míg újra az ágyában találta magát. Odakinn már nappalodott. Zsuzsika felkelt, felöltözött, és már most azon járt az esze, mi mindent pakol majd a dobozfejébe aznap, hogy felszerelkezzen a következő viszontagságos éjszakára.

Mesemondó | Horgas Judit

Hangos Szitakötő

Kapcsolódó segédanyagok: