KŐVÉ VÁLT A TÁSKÁMBAN
Megbántottam, nem volt nagy ügy,
neked semmi közöd az egészhez,
hozzá meg nem szóltam többet. Egész apró
megbántás, egy gyufásskatulyában elfért volna.
Nekem ugyan nem kellett, de ki nem dobhattam,
mert közös volt a harag, vagy mi, hát tartogattam,
a tolltartómba tettem, azután vászontáskába,
de már onnan is kidudorodott, külön kellett vinni.
Húztam, vonszoltam, rugdostam,
végül megmutattam neki, de addigra ketten sem bírtunk vele.
Még ma is csak nőne, ha két bontókalapáccsal
szét nem verjük, egész délután azt kalapáltuk,
fejünk búbja összeért a kővé vált harag fölött.