FAISKOLA

Hajlékony, vékony szárú fácskák
állnak a kertben, gallytávolságra, mint tornaórán.
Az öreg kőris a tanár.
Tanít bükköt, tölgyet, rezgő nyárfát,
hogy miképp tartsák leveleiket a nap felé.
Felelnek minden kis levélből.
Bemagolják, hogyan nyúljanak az égig,
ha föléjük tornyosul a rengeteg,
miként nőjék túl a fát,
mely magjukat vetette,
és mikor kell sárgulni, levelet hullatni.
Gyökereikkel titkon fecsegnek a föld alatt,
nyúlánk lombjukkal súgnak egymásnak.
Ha mindent megtanultak,
együtt imbolyoghatnak a széllel.