A FEJEM BÚBJÁIG
A tóparti üzletsor végén áll a fodrászat,
ahová anya évente egyszer befizet.
Mikor kilépek, a fény már ferdén esik,
a kirakatüveg ragyog,
és fényes az aszfalt a lábam alatt.
Minden évben egyszer
magasra fésült lófarkat hordok,
hajam csillogó, szálegyenes,
könnyű copfom ide-oda libben,
végigsúrolja vállam, ahogy lépek.
A kirakatüvegben látom magam,
magasra kötött hajam szála se görbül,
vonalaimat mindenhol kitöltöm,
és ott vagyok bennem teljesen.