Búth Emília

CIRREGŐ KABÓCA

CIRREGŐ KABÓCA

Ifjúságom mára múlt.
Koronám rég elgurult.
Valaha ember voltam,
emberi nyelven szóltam.
Hogy halhatatlan lettem,
élek kabóca testben.

Ha nap süt, énekelek.
Árnyas szőlőlevelek
ringatnak. Üldögélek.
Úgy élek, mint a vének.

Szemem pár mákszemnyi kő.
Jól megtréfált az idő.
Vénülök, hátam görbe.
Nem nézhetek tükörbe.
Hogy halhatatlan lettem,
élek kabóca testben.

Hangom, dalom a régi,
nagy öröm nem csipkézi.
Cirregésemet szikla,
nyár ege veri vissza.

Kapcsolódó segédanyagok: