TUD EZ A BORI
Pamut vak. Ódzkodik, idegenkedik a gépektől. Talán fél, hogy véletlenül rossz gombot nyom meg? Nincs konyhai robotja, fakanállal keveri be a palacsintatésztát. Porszívó helyett seprűvel takarít. Vizes haját a napon szárítja. Tálban, szivaccsal, vagyis kézzel mosogat. Telefonja sincs. Azaz nem volt. Eddig!
Összefutottak hát a nagy hírre. Pamut tegnap kapta. Érintőképernyős!
– Muti… – furakodott közelebb, kismedve szemét kerekre nyitva, Meliton.
– Tud fényképezni is? – kérdezte Bori.
– Minek egy vaknak csúcs-mobil… – motyogta Bíró Laci. Halkan persze, mert nem akarta megbántani Pamutot.
– Mit mondtál?
– Csak azt kérdeztem, hogy mit tud ez a kütyü, amit a többi nem?
Magyarázkodás helyett Pamut kis bemutatót tartott: kezében a mobillal lassan körbefordult. A telefon megmondta, amit a kamerája látott. Mondta, hogy: ablak, előtte függöny. Mondta, hogy: egy szék, ami üres. Mondta, hogy: egy asztal, rajta kockás terítő. Aztán hogy: egy medvebocs, aki boldognak tűnik…
– Vagyis… ez azt jelenti, hogy Meliton mosolyog… – bólintott Pamut.
– Hűha… – csettintett Bíró Laci. Óvatosan kivette Pamut kezéből a telefont, s a plafon, illetve a tányérforma csillár felé fordította. Zuhanyrózsa, mondta kis szünet után a mobil, majd hozzátette: nem vagyok benne biztos!
Ezen jót nevettek. Hogy zuhanyrózsának nézi a csillárt.
– De a színeket tudja! – mentegetőzött zavartan Pamut. – Mosás után össze tudom majd párosítani a zoknijaimat…
– De neked csak fehér zoknijaid vannak… – akadékoskodott Meliton.
– De ha volna neki piros, kék, zöld, sárga… – ellenkezett Bori –, akkor…
– Ugyan, én a születésnapomra direkt felemásat kaptam… az most menő! – dicsekedett Bíró Laci.
– Megmondja, hogy hány fok van odakint, süt-e a nap, mikor lesz legközelebb telihold… Elmondja, nagyjából – köszörülte a torkát Pamut –, elmondja, hogy mi van a fotón. Hangosan számol. Leírja, amit diktálok. Ír, számol, olvas. Felolvassa a levelet. És bármit felolvas!
– Könyvet is? – szólt közbe halkan Bori.
– Könyvet is –bólogatott Pamut.
– Akkor holnap már ne is jöjjek?
– Jaj, dehogynem!
És Bori másnap, csütörtök délután, ahogy szokott, jött. Leültek a konyhaasztal mellé, Bori kinyitotta a könyvet ott, ahol legutóbb abbahagyták. És Pamut, szokása szerint, a konyhaasztalra könyökölve hallgatta a folytatást. És úgy nézett maga elé, ha hiszed, ha nem, mintha mozifilmet, diavetítést látna. Tud ez a Bori! A mobil meg ott lapult Pamut zsebében.
Ha fel szeretnéd hívni, kérdezd meg Melitontól, ő tudja Pamut telefonszámát.