NÖVÉNYI ÜZENETEK

Ha valaki a lábadra lép, az arcod eltorzul és felszisszensz a fájdalomtól. Talán fel is kiáltasz. Az állatok szintén érző lények, legtöbbjük fájdalmat érez. Ha egy kutya megsérül, nyüszít és a sebét nyalogatja. Kutatók megállapították, hogy az egerek arca az emberekéhez hasonlóan fejezi ki a fájdalom mértékét. A nagyobb fájdalom hatására összeszűkül a szemük, orcájuk és az orrnyereg kidudorodik, fülük lefelé és hátra mozdul, bajszuk összeáll vagy lelapul.

De vajon a növények észreveszik, ha letéped egy levelüket? Éreznek fájdalmat, ha visszavágják a szárukat? Vajon képesek úgy érezni, ahogyan mi érzünk?

Ha a hernyó megrágja a fát, különböző reakcióláncok indulnak be. Még nem tudjuk pontosan, hogy a fa miként érzékeli a rágcsálás okozta károkat. Azt azonban kimutatták, hogy amikor a hernyó megtámadja a növényt, egy jelzőanyag terjed szét benne, amely a hernyók számára ehetetlenné teszi a leveleket. Az illat miatt a madarak is felfigyelnek a hernyókra és megeszik azokat.

Az Afrikában honos tevetüskefa leveleiben keserű és mérgező tanninokat gyárt, amikor a zsiráfok megrágcsálják. A levelek ekkor etiléngázt bocsátanak ki, amely gyorsan terjed a levegőben, így a többi fa nagyobb távolságból is érzékeli és azok is elkezdenek tanninokat termelni.

A fák a föld alatt és a föld felett is kommunikálnak: jeleket küldenek a környezetüknek, információt cserélnek, veszélyekre figyelmeztetnek. Ezt a gigantikus földalatti kommunikációs gombahálózat teszi lehetővé, amit angolul a világháló neve (World Wide Web, ejtsd vörld vájdveb) után Wood Wide Webnek neveznek (ejtsd vud vájd veb, angolul a wood fát jelent). A hálózat a gombafonalak és a fák gyökereinek együttműködésén alapul és információcserére szolgál, hasonlóan az internethez.

De ez még nem minden! Ha a fák stresszhelyzetbe kerülnek, például szárazság esetén, hírvivő anyagokat, úgynevezett terpéneket gyártanak, amelyek ilyenkor a levegőbe emelkednek és felgyorsítják a folyamatokat, amelyek a vízgőzt csapadékká változtatják. Tehát a fák jeleket küldenek a felhők felé, hogy esőre van szükségük.

De akkor mi különbözteti meg a növényeket az embertől?

A növényeknek nincsen idegrendszerük, de ingerületvezetéssel rendelkeznek. Ez azonban fejletlen, a jelátvitel nagyon lassan történik. A növények elektromos jeleket használnak, ám ezek sokkal lassabbak, mint az emberi idegpályák. A növényi üzenetek másodpercenként mindössze körülbelül egy centimétert tesznek meg, az emberi testben mindez ezerszer gyorsabban történik. Vajon ezek a jelek elegendőek a fájdalom érzékeléséhez? A válasz egyértelműen: nem. Az ingerületvezetés önmagában nem elegendő, ehhez fájdalom receptorok is szükségesek, amelyek továbbítanák a jeleket az agyba, hogy a károsodást negatív élményként értelmezze. Az embereknél az információ a gerincvelőn keresztül jut el az agyba, ilyen rendszerrel a növények nem rendelkeznek.

A fák és más növények tehát érzékelik ugyan a különböző környezeti hatásokat: a fényt, a szelet, a hőmérsékletet, a páratartalmat, a vizet vagy a talaj szerkezetét, és reagálnak a sérülésekre, de fájdalmat, ahogyan mi, nem éreznek.