A KOPERNIKUSZI FORDULAT

Az emberiség történetében számos felfedezés döntően befolyásolta a fejlődést: például a kerék feltalálása, az írás kialakulása vagy éppen a kopernikuszi fordulat. Ez utóbbi három tudós nevéhez kötődik: Kopernikuszhoz, Keplerhez és Galileihez.

Az ókori Görögország gondolkodói közül Arisztotelész elképzelései ismertek. Ő úgy vélte, a világ négy elemből: vízből, levegőből, földből és tűzből áll. A Föld van a világegyetem középpontjában, körülötte kering a Hold, a Nap és az öt bolygó, amelyeket már akkor ismertek. Sokáig ez maradt az uralkodó nézet, amit később a keresztény egyház is átvett. Ezt nevezzük geocentrikus világképnek a görög geo (föld) és a latin centrum (középpont) szavak összetételeként.

A 16. században Nikolausz Kopernikusz lengyel csillagász azonban új elmélettel állt elő. Amikor a bolygókat figyelte, arra a következtetésre jutott, hogy a Föld a saját tengelye körül forog. Legnagyobb felfedezése azonban az volt, hogy a Föld és a bolygók körkörös keringési pályán a Nap körül forognak, tehát a Nap áll a középpontban. Ezt nevezzük heliocentrikus világképnek (görögül a Nap Heliosz). A keresztény egyház azonban ragaszkodott a geocentrikus világnézethez, ezért Kopernikusznak titokban kellett tartania felfedezését.

Alig ötven évvel később Johannes Kepler német matematikus és csillagász bebizonyította, hogy a bolygók keringési pályája nem kör, ahogyan Kopernikusz állította, hanem ellipszis, és a bolygók sebessége felgyorsul, amikor a Nap felé közelednek.

Galileo Galilei olasz matematikus, csillagász és fizikus a 17. században megfigyelte, hogy a Kígyó csillagképben megjelent egy új csillag, ami egy év múlva el is tűnt. Kételkedni kezdett Arisztotelész tanaiban, aki azt hirdette, hogy az égbolt a rajta lévő csillagokkal változatlan. A nagy fordulatot a távcső 1608-as feltalálása hozta el. Galilei is elkészített egy gyűjtő- és szórólencséből álló távcsövet, korának legjobb optikai lencséivel. A távcső segítségével elsőként pillanthatott meg olyan távoli égitesteket, amelyeket előtte még senki sem láthatott. Felfedezte a holdkrátereket, észrevette, hogy a Nap felületén a foltok elmozdulnak, és felfedezte a Jupiter négy holdját. Észrevette, hogy a holdak néha eltűnnek, és ebből arra következtetett, hogy keringenek a Jupiter körül. Galilei így be tudta bizonyítani Kopernikusz kijelentését, hogy nem a mindenség forog a Föld körül. Az új tan, ami szerint egy égitest körül több kisebb égitest kering, ellentétes volt a geocentrikus világképpel. Az egyház eretneknek tekintette Galileit. 1633-ban pert indítottak ellene, és kénysze-rítették, hogy nézeteit eskü alatt megtagadja. Galileo Galilei félelmében nyilvánosan visszavonta tanait, de büntetése így is haláláig tartó háziőrizet volt.

Az egyik legenda szerint, amikor elhagyta a termet, ahol megtagadta saját tanait, ezt mormolta orra alatt: „eppur si muove!“, vagyis „és mégis mozog!” (a Föld).