ELLENMESE CSOMÓKRÓL
Amikor híre jött, hogy a legfiatalabb tündér-völgyi tündérlány fogságba esett, a legkisebb királyfi éppen nem tartózkodott otthon. A pókfoci világbajnokságra utazott, hogy szurkoljon a királyság csapatának, amelyet titkos esélyesként kezeltek a hozzáértők. Az öreg király először széttárta a kezét, csóválta a fejét, hümmögött is hozzá, meg dünnyögött is keveset, fészkelődött a trónján, amit amúgy már az ükapja is kimondottan kényelmetlen alkalmatosságnak tartott, végül aztán úgy határozott, a középső fiú menjen kiszabadítani a legfiatalabb tündérvölgyi tündérlányt. A királyné buzgón helyeselt, annál is inkább, mert az udvari lélekvájár szerint a középső gyerekek sorsa a legsanyarúbb, kivált, ha fiúk.
Így aztán a középső királyfi, hátán hátizsákkal, zsebében telefonnal, övén paprikasprével útnak indult – persze csak miután föltöltődött az elektromos hercegi roller. Gurult, gurult, ki a királyi fővárosból, be a szomszédos városba, keresztül falvakon és kisvárosokon, egészen a tündérvölgy mellett elterülő dzsungelig, amelyben a herkópáterek és a kókók éltek. Azok a herkópáterek és kókók, akik elrabolták a legfiatalabb tündérvölgyi tündérlányt. Azok a herkópáterek és kókók ugyanis, akik nem raboltak tündérlányokat, már elköltöztek a dzsungelből, s történetünk idején amúgy is a pókfoci világbajnokságon szurkoltak a csapatuknak, ha a középső királyfi hihetett a főfürkésznek, aki a királyság legtitkosabb fürkészetét irányította.
A középső királyfi letámasztotta elektromos hercegi rollerét egy tiszafához, s halált megvető bátorsággal belépett a dzsungelbe. Az előző évi nyári táborban telefonszámot cserélt a legfiatalabb tündérvölgyi tündérlánnyal, sőt, abban is megállapodtak, hogy megosztják egymással a telefonjuk helyadatait, így a középső királyfi könnyedén rábukkant a tisztásra, amelynek közepén egy picike faházba zárták a legfiatalabb tündérvölgyi tündérlányt. Se egy herkópáter, se egy kókó nem mutatkozott, így aztán a középső királyfi a faházhoz osont, belesett az ablakán, s látta nyomban, hogy egy székhez kötözve ott ül az elrabolt tündérlány, ahogyan az a filmekben lenni szokott. S ha már úgy, hát maga is hasonlóképpen járt el, mint a filmsztárok szoktak: betörte a faház egyik ablakát, s bemászott a keletkezett lyukon.
A legfiatalabb tündérvölgyi tündérlány kissé elkomorult, amiért nem a legkisebb királyfi jött el őt megmenteni, de igyekezett palástolni csalódottságát. Hiszen annak idején a telefonszámát is azért adta meg ennek a középső királyfinak, hogy rajta keresztül kerülhessen az öccse közelébe, akinek élete fonalát a magáéba csomózni kívánta. Hiába mondták neki, hogy azt a legényt csak a pókfoci érdekli, nem hitte. És most tessék…
Mindaddig sikerült elrejtenie a csalódását, amíg a középső királyfi a kötelekkel bajlódott, amelyekkel a székhez kötözték. Amikor azonban öt perc után sem szabadult ki, elege lett, lehullott róla az álarc, mérgesen toppantott, s megjegyezte:
– Az öcséd már rég kibogozta volna!
A középső királyfi nem ellenkezett, tudván tudta, hogy a fivére valóban úgy cselekedett volna, ahogyan a legfiatalabb tündérvölgyi tündérlány mondta. Lehorgasztotta a fejét, s észre sem vette, hogy az elrabolt leányka kötelei egyszerre lehullanak, csak arra figyelt föl, amikor ismét meghallotta a hangját:
– Na, induljunk, vigyél haza!
A középső királyfi nem szólt egy szót sem, kimászott az ablakon, ahol korábban be, és föl sem tűnt neki, hogy a legfiatalabb tündérvölgyi tündérlány bezzeg az ajtón lépett ki a tisztásra. Az elektromos hercegi rollerhez sétáltak, amely mellett egy kókó állingált, az orrát túrta és az eget kémlelte. A középső királyfi úgy érezte, elérkezett az ő ideje, előkapta a paprikaspréjét, s bőségesen fújt belőle a kókó arcába-szemébe, mire az sírva rohant be a fák közé, a legfiatalabb tündérvölgyi tündérlány pedig olyat kérdezett, amitől a középső királyfiban végleg összeomlott nem egy, de legalább két-három világ:
– Te hülye vagy?
De erre sem felelt, csak föllépett az elektromos hercegi rollerre, s miután a legfiatalabb tündérvölgyi tündérlány kezét megérezte a derekán, elindult. Tündérvölgyig elértek, ott lemerült az akkumulátor. A tündér-lány búcsú nélkül hazaszaladt, utoljára még a királyfira öltve a nyelvét, az öreg király középső fia meg hóna alá csapta az elektromos hercegi rollert, és hazakutyagolt.
Talán még mindig kutyagol.
Hacsak haza nem ért azóta.