BARTÓK SZALONNÁJA

A nagysikerű operettszerző, Kálmán Imre egy napon meglátogatta Bartók Bélát, aki korántsem élt hozzá hasonló jómódban. „Miért nem írsz egy operettet? Akkor nem éheznél!” – szólt a baráti tanács. Bartók kivett a szekrényből egy darab szalonnát: „Nem éhezem…” – felelte.

Gazdag tehát a zeneszerző, vagy szegény? Egyáltalán: miből él, hogyan keresi pénzét?

A zenetörténet távoli korszakaiban minden másként volt, mint napjainkban. Johann Sebastian Bach (ejtsd: johan szebasztián bah) például hol az egyház, hol egy nemesember szolgálatában dolgozott. Így aztán hol a templomnak szánt kantátákat kellett írnia vasárnapról vasárnapra az egyházi év szigorú rendjében, hol hangszeres zenét komponált a herceg és társasága szórakoztatására. (Akkor még ugyanaz a zeneszerző írta a szórakoztató és a „komoly” muzsikát, nem úgy, mint kétszáz évvel később, amikor más szerepet töltött be Bartók, mint Kálmán Imre.) Bachot elsősorban nem a mű megírásáért fizették, minden zeneszerző egyúttal zenészként is működött. Neki kellett betanítania a művet a templomi kórusnak, a hangszereseknek, vezényelt és orgonált. Mindezért a munkáért kapta fizetségét, amiből, ha nem is fényűzően, de biztonságosan megélt. Minden kisvárosnak megvolt a maga templomi karnagya, orgonistája, s a helyi zenei vezetők többnyire maguk is írtak zenét, de persze nem ugyanolyan minőségűt, mint Bach. Az ő fizetésükről is az egyház gondoskodott.

A zenészeket sokáig a feudális rend szerint foglalkoztatták. A herceg, gróf vagy uralkodó úgy „birtokolta” zenészeit, mint egy földesúr a földjén dolgozó parasztot. Joseph Haydn (ejtsd: jozef hájdn), aki Esterházy Miklós hercegnél magyar területen is szolgált zeneszerző-karmesterként, hétről hétre teljesítette szimfóniaírási kötelezettségét, s ezek megkomponálásáért és előadásáért részesült fizetségben. Bach, majd évtizedekkel később Haydn jövedelme egy részét természetben kapta (búzában, borban), más részét pénzben. Nagyon nehéz átszámítani egykori fizetésüket mai értékekre, hiszen nemcsak a pénznemek mások, de a megélhetés költségei is. Haydn, bár köteles volt vonósnégyeseit először a herceg előtt bemutatni, arra már engedélyt kapott, hogy a mű kottáját eladja zeneműkiadóknak. Ezek a darabok közkedveltté váltak az otthon szívesen muzsikáló polgárok körében, így kelendőek voltak, és szép bevételt hoztak a kiadóknak és a szerzőnek is.

Az Esterházy herceg halálával „gazda nélkül maradt” Haydnt meghívták Angliába, ahol a feudális közép-európai viszonyokból fejlett polgári körülmények közé került. Ott is sikeres lett, műveit szívesen játszották, és megélhetése most már azon múlott, hogy a közönség körében milyen népszerűséget ért el.

(A folytatás az őszi számban olvasható)