BÁBOK BOLONDJA

Élt egyszer egy ember, akit mindenki csak Lepkegyűjtőnek hívott. Nem csoda, hiszen állandóan lepkehálóval járta a nagyvilág hegyeit, völgyeit, legelőit, hogy gyűjteményét gyarapítsa. Mindent tudott a lepkék bámulatos életéről, a pete- és hernyókorszaktól a bebábozódáson és kikelésen át a pillangóélet legvégéig. Teltek-múltak az évek-évtizedek, és a Lepkegyűjtő lassan mindenféle lepkéből begyűjtött egy-egy példányt, még az oly ritka fajtákból is, mint a zsiráf alakú lepke, a zongoralábú lepke vagy a pulzusszámláló lepke.

Ekkor a lepkék bábjait kezdte gyűjteni, mert szerette nagy izgalommal kivárni, melyikből milyen lepke kel ki. Éveket-évtizedeket töltött a bábok tanulmányozásával, míg végül olyan szakértővé vált, hogy ránézésre meg tudta jósolni, miféle pillangó kel majd ki egy bábból.

Amikor a Lepkegyűjtő azt hitte, már semmi újdonság nem vár rá az életben, a nyári réten sétálva különös bábra lett figyelmes.

Mivel nem látott még hozzá foghatót, biztos volt benne, hogy fel nem fedezett faj példányára bukkant. Letelepedett hát a fűbe, hogy megvárja, míg kikel a pillangó. Egyre csak várt, nézte-figyelte a bábot és közben találgatta, milyen lepke bújik majd elő. Tudta jól, hogy ha csakugyan új fajra bukkant, az ő feladata lesz illő nevet találni.

Évek-évtizedek teltek el kitartó várakozással, mígnem egy száraz őszi napon a báb héja végre hasadni kezdett. A Lepkegyűjtő izgatottan pattant fel és lélegzetvisszafojtva figyelt. Amikor a báb belseje feltárult, a Lepkegyűjtő olyat látott, amire legvadabb álmaiban sem számított.

(A folytatás a téli számban olvasható)