Lackfi János

BÁBLÉT

BÁBLÉT

A báb, a báb, a báb, a báb,
A legbulibb, a legbabább,
A fej, a kéz, a fül, a láb,
Egytized ember legalább,
Vagy egyszázadnyi, mittudom,
Nem veszünk össze matekon,
A báb, az izg, az mozg, beszél,
A száján befütyül a szél,
Szaltózik és akrobatáz,
Hoppla, és fenn terem a ház
Legfelsőbbik emeletén,
Bábarcát bábkézbe szegény
Ha sírdogál, betemeti,
Örülése is van neki,
Csak köröme nincs, annyira
Nem egy kidolgozott baba,
Cirkuszol és jön és megy és
Nem kenyere semmittevés,
Inkább olyan mindenttevő,
Huligánságokra vevő,
Nagyevő, s bizony, ha iszik,
Hallani összes kortyait,
Glugy-glugy-glugy, és aludni, hű
Nem tud halkan, a pityipű
Az ablakokat rezgeti,
Remegnek fülek porcai,
Viszont sosem alszik soká,
Sietni kell mindenhová,
Percig tart csak az éjszaka,
Ébreszti a mese szaga,
Máris szalad, mint bodobács:
A báb élete loholás.

Kapcsolódó segédanyagok: