Bene Zoltán

AZ ÖNKÉNTES TŰZOLTÓK

2013-23

AZ ÖNKÉNTES TŰZOLTÓK

Egy tavaszi reggel a mi falunkban is megalakult végre az önkéntes tűzoltóegylet. Előző délután a bíró afelől érdeklődött a faluvégi kurta korcsmárostól, vajon mi a csudáért nem jött létre még minálunk is ilyen hasznos szervezet. S mivel a faluvégi kurta korcsmáros néhány héttel azelőtt, egy esős hajnalon arra riadt legmélyebb álmából, hogy szívébe éppen gyökeret ver a bíró iránti szeretet, magára vette a kérdést, s meg is felelte emberül. Másnap megalakultunk. Mindenki, aki fröccsöt inni járt a faluvégi kurta kocsmába, belépett az önkéntes tűzoltóegyletbe.

 

 

Midőn a bíró hírét vette ennek, elégedetten vakarta meg a pocakját, s azon melegében megbízta a hájas tanácsnokot, a varroda tulajdonosát: varrjon nekünk egyenruhát! Csinosak és nyalkák lettünk mindahányan, mikor magunkra öltöttük az elkészült gúnyát. Parancsnokunkká a faluvégi kurta korcsmárost választottuk, miután a bíró és a rezes orrú tanácsnok is mondta, hogy egyedül ő ért a tüzek oltásához. Ezt követően elvonultunk gyakorlatozni a falunk határába. Felgyújtottunk egy szalmabálát, majd csatárláncot alkottunk a patakig, sapkánkba mertük a vizet, s kézről kézre adtuk. A sapkák ugyan elértek a tűzig, csak éppen víz nemigen maradt bennük odáig. Szerencsére kiadós zápor szakadt a nyakunkba, a tüzet sebesen eloltotta, s mi diadalittasan, a jól végzett munka örömével ünnepeltük a sikeres gyakorlatot a faluvégi kurta kocsmában.

Két hétig minden este gyakoroltunk, a csillagok alatt, a jó illatú réten. Ám parancsnokunk bölcsessége folytán többé nem szalmabálát gyújtottunk meg, hanem tábortüzet raktunk, amin szalonnát süthettünk meg hagymát, így mindannyian jól belakmároztunk, aztán gyorsan és egyre gyakorlottabban számoltuk fel a parázzsá lett tüzet.

Attól fogva a mi falunkban mindenki tudta: biztonságban alhat, az önkéntes tűzoltók megvédik álmát az éjjel támadó alattomos tűzvészektől. És ebben a falunk lakóinak igaza volt.

Nappal támadó tűzvészre azonban senki nem számított. S majdnem ez lett a vesztünk! Mert egy napon valaki kiverte a pipáját a száraz mezőn, a szikkadt fű lángra kapott, s a vörös kakas beszökött a falunkba. Mire magunkhoz tértünk mi, önkéntes tűzoltók, már két góré le is égett. Munkához fogtunk volna, de az aszály a patakot is kiszárította. Tanácstalanul topogtunk, tipegtünk, jajgattunk és sápítoztunk hát, azt hittük, oda a világ. Ám akkor megérkezett Lajtos Lóri. S ha már ott volt, a lajtkocsi tartalmát íziben a tűzfészekre bocsátotta! Mivelhogy négy helyen is szippantott aznap, a lajt módfelett megtelt, s a kiáradó undokság pillanatok alatt elfojtotta a lángokat. Nem maradt más utánuk csak hamu és üszök – meg átható bűz…

Este Lajtos Lórit magunk közé emeltük, mi, önkéntes tűzoltók, s diadalmasan elvonultunk szalonnát sütni.

Mesemondó | Horgas Judit

Hangos Szitakötő

Kapcsolódó segédanyagok: