AZ ICIKE-PICIKE VÖDÖR
Volt egyszer egy gyár, amiben tűzoltófelszereléseket gyártottak. Tűzoltólétrát, fecskendőt, sisakot, vödröt. Történt egyszer, hogy a futószalagra selejtes termék került. Egy icike-picike vödör, olyan apró, hogy mikor a munkások meglátták, nevetésben törtek ki. Kézről kézre adogatták a kis jószágot, és hamarosan az egész gyár kacagott, de nem csak a munkások ám! A létrák is dőltek a nevetéstől, a fecskendőknek a könnye is kicsordult a vihorászástól, a vödrök pedig hahotázva gurultak összevissza.
– Ügyetlen kis szerzet, veled aztán nem sokra megyünk, legfeljebb tűhegynyi tüzet tudnál eloltani!
A kis vödör szégyenében elhatározta, beveti magát a forró kohóba, hogy normális vödörként szülessen újra. Már rohant is a kohó felé, ahogy a lába bírta. De nagy igyekezete láttán újult erővel harsant fel a nevetés. Zengett a gyár a röhögéstől. A kis vödör elfúló lélegzettel roskadt a padlóra, és szeretett volna a föld alá süllyedni.
Ekkor rettenetes robajjal feltárult egy vasajtó, és berontott a gyár igazgatója. Az igazgató egy ideje mindig feszült volt, és könnyen dühbe jött. Világszerte ritkult a tűzesetek száma, aminek mindenki örült, leginkább az igazgató, hisz a tűzvészek okozta kár enyhítésére tette fel az életét. Viszont így egyre kevesebb tűzoltó felszerelésre volt szükség, alig fogytak a termékek, és csőd fenyegette a gyárat. Nem csoda, hogy az igazgató felpaprikázva szólt a munkásokhoz.
– Vért izzadok, hogy el tudjuk adni a sok tűzoltó fecskendőt és pumpát, és sisakot, és mindenféle egyebet, hogy megmaradhasson a munkahelyük. És maguk mindezt mivel hálálják meg?! Annyira röhögnek, hogy leáll a termelés. Mi ez a felfordulás?
(A folytatás a nyári számban olvasható)