AZ ERDEI CIRKUSZ

Borzas, a bronzöntő borz minden nagyobb munka után szabadságra küldte a segédjeit, és ő maga is kivett pár nap pihenőt. Ilyenkor céltalanul őgyelgett, figyelte az erdő életét. Olykor beszédbe elegyedett az erdőlakókkal.

Ezen a reggelen csupán szemlélődött. Lesétált az erdő közepén fekvő tó partjára, ahol békagyerekek hancúroztak. A legerősebb békák, a varangyok vállukra vették az unkákat, az unkák meg a levelibékákat, akik aztán szaltókkal meg csavarokkal leugráltak a földre, vagy átugráltak egy másik varangy vállán álló unkára.

– Hm, valamire nagyon emlékeztet ez a jelenet! – mélázott Borzas.

A partról bement a fák közé. Az egyik tölgyfa alsó ágán mókusgyerekek versenyeztek, melyikük tud több makkot feldobni egymás után a levegőbe az egyik mancsával, majd a másikkal elkapni, és újra feldobni. Nagyokat kacagtak, ha valamelyikük elejtett egy-egy makkot.

A fán feljebb pelegyerekek rajcsúroztak. Belekapaszkodtak egy-egy vékony ágba, és addig hintáztak, amíg kellő lendületet nem kaptak, aztán hopp, átugrottak egy másik ágra, majd vissza, bukfenceket hányva a levegőben.

– Hm, valamire nagyon emlékeztet ez is! – töprengett Borzas.

A fák árnyékából visszaballagott a tópartra. A nádasban szövőmadár fiókák játszottak. A madárkák sáslevelekből fontak vékony köteleket, kifeszítették két egymástól távol lévő nádbúgára, és azon egyensúlyoztak, vékony ágat tartva keresztben a szárnyukkal.

– Nagyon, nagyon emlékeztet valamire! – horkant fel, most már bosszúsan, Borzas. – Elmegyek Medvenchez, hátha segít, hogy eszembe jusson.

Elindult barátjához, aki a barlangja előtt épp a bocsainak tartott bemutatót az erejéről. Hatalmas köveket emelt a feje fölé – egyre nagyobbakat –, majd elejtette. A bocsok tapsviharral jutalmazták apjuk produkcióját.

– Megvan! A cirkuszra emlékeztet, amit még kölyökkoromban láttam a városban, besurranva a cirkuszsátor ponyvája alatt. Medvenc! Csináljunk Kerekerdei Cirkuszt! Te leszel az erőművész! – lelkendezett Borzas.

Medvenc értetlenül meredt Borzasra. Még sosem járt cirkuszban, számára a „cirkusz” szó veszekedést, patáliát, ribilliót jelentett.

A szomszédos fán üldögélő, kotnyeles Bagoly, akit Borzas felvert szendergéséből, mérgesen huhogott.

– Cirkuszt szeretnél? Van elég cirkusz az erdőben már így is. Rigóné ma reggel hatalmas patáliát csapott, amikor észrevette, hogy Kakukkné be akarja csempészni tojásait a fészkébe. Mókus és Nyaktekercs egy odún vesztek össze, és ….

– Bagoly! Én igazi cirkuszra gondoltam! A cirkuszsátorban akrobaták, zsonglőrök, légtornászok, kötéltáncosok és erőművészek lépnek fel.

(A folytatás a téli számban olvasható)