AZ ÉJSZAKA AZ ENYÉM

Minden éjjel kikísérem a szörnyeket a szobámból. A kapuban elköszönünk, integetnek, nézek utánuk, amíg el nem tűnnek a sötétben. Egy téli este viszont azt mondtam, egye kutya, hideg van odakint, zord szelek járnak, maradhattok.
Akkor kezdődött a baj.

– Ojbé, hopp – dorbézolt Totova –, ez ám a döccenőmentes élet! – Feküdt a párnámon szétvetett lábbal, orrából sárga füstkarikákat eregetett, és bámulta a plafont.

– Ilyennek képzelem a nyugdíjas kort – toldotta meg Gersli egy sóhajjal. – Ilyen nyugodtnak, gondtalannak. Amikor nem kell szeppenteni, hökkenteni, rémíteni.

– Csúfolódni, gúnyolódni – így Totova.

– Csak belelazulni a plafonbámulásba – Gersli felült a takaró végén, ahol eddig feküdt. – Figyelj, nem akarunk többet elmenni tőled.

– Az lehetetlen – válaszoltam. – Az a megállapodásunk, hogy nappal itt lehettek, de este szépen hazamentek. Ma kivételes eset van, tekintettel a hidegre…

– Hagyunk aludni – vágott közbe Totova, és akkorára nyitotta a szemét, hogy nevethetnékem támadt. A kútmély, tisztafényű szemétől, amiből három volt neki. – Manó becsületszavunkra!

– Kétség sem férhet a becsületünkhöz – Gersli önelégülten kihúzta magát, akár egy tábornok.

– De hát…

Folytattam volna, megakadtam. Igazából jólesett a kedvességük, és nem is tartottam annyira elképzelhetetlennek, hogy maradjanak.
A lebukástól féltem csak.

– Tudtok csöndben maradni, ha benyit valaki?

– Persze. Plüsspózba vágódunk.

– Vagy láthatatlanok leszünk. Senki fel nem fedezi, hogy itt vagyunk – fogadkozott Gersli.

Maradtak. Aznap éjszaka még simán ment minden. Reggel, amikor suliba mentem, úgy feküdtek az ágyon, akár az angyalok. Délután, amire hazaértem, kitakarítottak. Nem úgy, ahogy anya szokott, hanem amolyan hűbelebalázsosan, szőnyeg alá dugdosósan, polc alá behányósan. Nevettem rajtuk, mert olyan büszkén néztek rám. Én is így szoktam, amikor anyának rendrakásra van szüksége, tőlem tanulták el a módit. Este aztán, amikor már csend volt a lakásban, nem mondtam, hogy induljanak el. Maradtak. És maradtak még azután is.

(A folytatás a nyári számban olvasható)