AZ AJÁNDÉK
A hét törpe izgatottan állt a gonosz boszorkány háza előtt, és nagy zajt csapva alig várták, hogy végre kijöjjön. Amikor megjelent, egymás szavába vágva egyből belefogtak a mondandójukba:
– Ásás közben a bányában!
– Ezt a kincsesládát találtuk!
– De nem tudjuk kinyitni!
– Egy nagy lakat van rajta!
– Ami ellenáll mindennek!
– Biztosan varázslakat!
– Segítesz?
A boszorkány megvizsgálta a ládát és a lakatot, amire a bibircsókjai egyből bizseregni kezdtek. Érezte, hogy valami varázsholmi lehet benne. Bement a házába, keresgélt a könyvei között.
– Az átváltoztatás művészete – nem.
– Csodatevő varázsszerek – nem.
– Ezer és egy varázsige – nem.
– Különös varázsszerek – nem.
– Mágikus hangszerek – nem.
– Növesztő kotyvalékok – nem.
– Varázs zárak, lakatok, bilincsek… Ááá, igen, ez lesz az! – dünnyögte hórihorgas orra alatt.
Kis idő múlva visszatért, majd rekedtes hangján elmormolt egy varázsigét:
Kincsesláda, varázslakat
felejtsd el a jelszavadat!
A lakat hangos kattanással engedett a szorításából, és a láda végre kinyílt. A hét törpe nyomban megrohamozta a ládát, és kíváncsian néztek a mélyére, ahol egy régi, ütött-kopott mellényt és egy tekercs pergament találtak. Az egyik törpe a pergamen, a másik a mellény után nyúlt, míg a többiek a ládát vizsgálgatták, kopogtatták. Mivel a pergamenen rúnaírás látszódott, odaadták a boszorkány göcsörtös kezébe, aki hangosan olvasta:
– „Ezt a félelemálló mellényt Teodor király kapta ajándékba. Amikor a király felvette, hirtelen nem félt senkitől és semmitől, így hadat üzent az óriásoknak, a sárkányoknak és a közeli királyságoknak is. A sok háborúskodás tönkretette a királyságot, ezért amikor…”
(A folytatás az őszi számban és a letölthető pdf-ben olvasható.)