ARANYKESZEG
Kifogtam egy aranyhalat,
úgy ragyogott, akár a Nap,
vígan úszkált a végtelen,
lustálkodó Óceánban.
Ijedten sírt az iszákban,
szegénykét meg is sajnáltam.
Kicsi hal volt, aranykeszeg,
kedve kissé szárnyaszegett,
arra kért, hogy dobjam vissza,
jóért jóval fizet vissza.
„Jól van, halacska, nem bánom,
íme, hát a kívánságom:
mától olyan erős legyek,
magam bírjak el egy hegyet,
morzsoljam össze a sziklát,
csodálkozzon a nép, mit lát!”
Elsápadt az aranykeszeg:
„Szomszédba ment tán az eszed?
Sajnos, a szíved nem tiszta,
inkább ne is dobjál vissza!”