ALAGÚT-EXPEDÍCIÓ

A metró nem a legegyszerűbb dolog: az egyes metró a sárga vonal, és sárga a szerelvény is, de igazából nem metró, hanem kisföldalatti; a kettes metró a piros vonal, de a szerelvény fehér, pedig régen kék volt, de piros sose; a hármas metró a kék vonal, és most már néha fehér a szerelvény, mint a piros metrónál; a négyes pedig zöld, de a szerelvény meg fehér, mint a kék meg a piros vonalon.

Ugye, mondom, hogy bonyolult.

A megállókat megtanulhatod sorban, ha sokat gyakorolod, de képtelenség megjegyezni, hogy elöl, hátul vagy középen kell-e beszállni, hogy kiszállás után elsőként érj a mozgólépcsőhöz. Egyszer rajzolok majd magamnak egy ilyen metrótérképet a feljáratokról.

A metró Budapest alatt ősi vakondjáratokban közlekedik. Ezt egy fekete bundakabátos férfi mesélte egy gyereknek, és mondott pár szót a kincsekről is, amik penészes faládákban hevernek szerte az alagútban. Ez a gyerek elmondta a barátainak, és azok is elmondták a barátaiknak és a kisebb testvéreiknek is. Azóta térdelnek a gyerekek a metróüléseken, homlokukat az üvegnek nyomják, és két tenyerüket a szemük mellé teszik, hogy kilássanak a világosból a sötétbe.

(A folytatás a tavaszi számban olvasható)