AKIK A SZEMÜKKEL HALLANAK

Az érzékszervek segítenek megismerni a világot. Fülünk nemcsak a hallás érzékszerve: a hangok megértésével kommunikálunk környezetünkkel, tájékozódunk a világban. Vajon milyen lehet hangok nélkül élni? Nem hallani az emberi hangot, a zenét, a szél zúgását, a víz csobogását, a madarak csicsergését. A hallássérült embereknek körülbelül a fele így született, de sokaknak betegség vagy baleset miatt károsodott a hallása.

A hallássérülteknek két típusa van: a siketek és a nagyothallók. A siketek az örök csend birodalmában élnek, egyáltalán nem hallanak hangokat. A többi érzékszervük azonban kifinomultabb, és ezekkel a képességekkel próbálnak eligazodni a világban. Nem a csend elviselése okozza a legnagyobb gondot, hanem hogy teljes életet éljenek, ne szigetelődjenek el, megtalálják egyenrangú helyüket az egészségesek társadalmában. Ebben segíti őket a jelnyelv.

Az ősemberek a beszélt nyelv kialakulása előtt kézjelekkel, gesztusokkal érintkeztek egymással. Az emberi torok fejlődésével kialakult az emberi beszéd, ami közösséggé formálta az ősembereket. A siketek jelnyelve azonban éppen fordítva: jóval a siket közösség kialakulása után született meg. A szakemberek az 1960-as évek óta kezelik a jelnyelvet önálló nyelvként.

A jelnyelv ugyanúgy érzéseket, gondolatokat közvetít, mint a beszéd, de sajátos szerkezete és nyelvtana van, ami eltér a beszélt nyelvtől. A jelelők egy fogalomra vagy kifejezésre, gyakran egy mondatra is meghatározott jelet használnak. A jelnyelv nem nemzetközi, minden országnak saját jelnyelve van.

(A folytatás a téli számban olvasható.)