Polgár Teréz Eszter

AKI BÚJT

AKI BÚJT

Anyaölnyi, óvó, kicsi
világokba bújva
bukdácsoltam
odúról odúra –
regényből falombba,
virágágyból versbe,
„aki nem, jövök!”-ig
mentsvárat keresve;
mígnem egy nagy mohos kőnek
(senki más nem látta)
puha zöldjét megsimítva
eltátódott a plüss-szikla
veremsötét szája.
Beleléptem.
Balgaság volt.
A mohaszörny elvarázsolt:
föleszmélve apró lettem,
lengő karú, dongalábú
kis fabábu – lassú suta –,
játékbolti kirakatban
marionettfigura.

Kapcsolódó segédanyagok: