AGYATÚR KIRÁLY ÉS A FÜLKAGYLÓ LOVAGJAI 

Valahol a fülkagyló mélyén, ahová csak a legkitartóbb hangok juthatnak el, él négy bátor lovag. Szőr Párszál, Szőr Láncoló, Szőr Kellecsend és Szőr Robaj. Tettrekészen várják a külvilágból érkező levegőlovagokat, hogy titkos rezgéseiket megfejtve továbbítsák az üzeneteket bölcs királyukhoz, Agyatúrhoz.

– Uraim! Készüljenek! Már hallom, hogy dolgozik az üllő és a kalapács! Kengyelben a levegőlovagok, zeng a fülkürt. Szőr Párszál, kérem, nyissa ki jól a kapukat!

– Mire ez a nagy sietség, Szőr Láncoló? Úgyis mindjárt bedübörög ide a sok neveletlen, szervezetlen levegőlovag, s egy pillanat alatt oda a nyugalom, az áldott csend.

– Ugyan már, Szőr Kellecsend! Biztos kíváncsi rá, milyen üzenetet hoznak a lovagok! – méltatlankodott Szőr Láncoló.

– Remélem, valami szép dallamot! – szólt álmodozva Szőr Párszál.

– Mindegy, csak hangos legyen! Mondjuk egy öblös böffentés – hahotázott Szőr Robaj.

– Több komolyságot, Szőr Robaj! Nagyon fontos feladatot végzünk. Azonnal ideérnek a levegőlovagok, és rögvest kiderül, milyen titkos üzenetet hoznak. Ha sikerül az apró részletekből összekapcsolnom a foszlányokat, és Szőr Kellecsend megfejti az üzenetet, már roboghat is vele Agyatúr királyunkhoz!

(A folytatás a téli számban olvasható.)