A VONZÁS TITKA

Vonzza-e egyik hang a másikat? Vagy éppen taszítja? Ha két hangot egyszerre szólaltatunk meg, azonnal választ kapunk a kérdésre. Mert ha két szomszédos hangot ütünk le a zongorán, vagy énekelünkketten egyszerre, azonnal halljuk, jól megférnek-e egymással, vagy barátságtalanul súrlódnak. Például ha egy dó-t és egy re-t teszünk egymás fölé, nincs nyugtunk, amíg el nem tüntetjük a taszítást a kettő között. Ha a re-t próbáljuk dó-ra levinni, megszűnik ugyan a súrlódás, de nem feloldódik, hanem eltűnik. Olyan, mintha te meg én vitatkoznánk, s ahelyett, hogy meggyőznénk egymást, egyikünk egyszerre csak elpárologna, a másik meg ott maradna egyedül. Mit tehetünk hát? A dó-t léptetjük le ti-re, és szép, nyugodt hangzást nyerünk.

Próbálj meg egy dó fölé mi-t énekelni vagy játszani. Ugye, nem hallasz semmilyen konfliktust a kettő között? Harmóniában van a két hang egymással. Most cseréld ki a mi-t fá-ra! A dó–fá kapcsolat ellentétről árulkodik. Ha lelép-tetjük a dó-t ti-re, semmire sem jutunk, mert a
ti–fá is súrlódik. Ám ha a fá-t ereszted le mi-re, a dó–mi – mint már tapasztaltuk – megnyugtatóan, „szépen” szól.

Bizonyos hangok tehát szívesen veszik egymás társaságát, mások ellenben menekülnének egymástól. A menekülés nem azt jelenti, hogy messzire elugranak, csupán egyet lépnek. Ha a buszmegállóban tolakodva egymás sarkára hágunk, nem kell átmenni egy másik megállóba, hogy
a torzsalkodás megszűnjék, elég egy lépéssel arrébb állnunk.

(A folytatás az őszi számban olvasható.)