A VARÁZSTALAN MÁGUS

Bonifác, bár belépett a mágusok szövetségébe, teljességgel hétköznapi, varázstalan fickó volt. Mindig tartott tőle, hogy egy napon majd kiderül, nincsen semmiféle varázsereje, és kizárják a szövetségből. A többi mágus olyan magabiztosan és gőgösen viselkedett a találkozókon, hogy Bonifác biztosra vette: félelmetes erő birtokában vannak. Igyekezett elvegyülni a tömegben, csendben meghúzódni valahol, nehogy véletlenül felszólítsák valami varázslatfélére. A szövetség elnöke, Gomoly úr minden évben beszédet intézett a mágusokhoz. Ilyenkor általában elmondta, milyen kihívások várnak a varázstudókra, micsoda felelősség ilyen hatalommal rendelkezni, és sose feledjék el: csakis jó ügy érdekében használhatják képességeiket, ellenkező esetben beszippantja őket a sötétség.

Gomoly úr most is éppen szokásos intelmeit fogalmazta meg, amikor nyávogás hallatszott valahonnan. Minden mágus a hang forrását kereste. A macska, mi más lett volna, felmászott a terem egyik oszlopfőjére, és ott ragadt. Onnan nyávogott le kétségbeesetten.

(A folytatás az őszi számban olvasható)