A SZABADNAP

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kék színű dzsinn, aki már nagyon régóta a lámpásában üldögélt. Az utolsó kívánság óta, amit teljesített, pontosan ezer év telt el, ezért a dzsinnek ősi törvénykönyve szerint egy nap szabadság járt neki, amikor hívás nélkül is kijöhetett a lámpásából, és kívánságokat teljesíthetett. Elhatározta hát, hogy a szabadnapján körülnéz a világban, mi változott, amióta utoljára odakint járt. Azt is megfogadta magában, hogy az első szembejövő teremtménynek teljesíti egy kívánságát. Így esett, hogy a dzsinn egy hatalmas, kincsekkel teli bányában találta magát, amit réges-régen a törpék ástak.

egy másik csodalámpás

A bánya telis-tele volt különféle mágikus amulettekkel, gyémántos jogarokkal, cirádás kelyhekkel és patinás nyakláncokkal. A nehéz és penészes faládákat színültig töltötték ezüsttel és rubinttal. Annyi arany, ékszer és drágakő csillogott ott, hogy a dzsinn azt se tudta, merre nézzen. Magának tett ígéretéhez híven elindult, hogy felfedezze a bányát és megkeresse az első szembejövő teremtményt, akinek teljesíti egy kívánságát. De a bányában nem találta sem ember, sem törpe nyomát. Alaposabban megnézegette hát a kincseket, és a sok arany és drágakő között egy másik csodalámpásra bukkant.

Több se kellett a dzsinnek, gyorsan megdörzsölte a lámpást, melyből nagy csinnadratta és szikrázás közepette egy zöld színű dzsinn emelkedett ki, és álmos hangon így szólt:

– Mivel kiszabadítottál a lámpásomból, jutalmul teljesítem egy kívánságodat!

Nagyot nézett a kék színű első dzsinn, aztán így szólt:

– Az ősi dzsinn törvénykönyv szerinti szabadnapomat töltöm, ezért jutalmul én is teljesítem egy kívánságodat!

(A folytatás a nyári számban olvasható.)