A SASNYÚL PROBLÉMÁI

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagyfülű, szárnyas, szőrös, tollas, csőrös, nagyfogú állat,
a sasnyúl.

Tanácstalankodott: ugráljon vagy repüljön? Egerekre vadásszon vagy répát egyen? Fészket rakjon vagy üregben lakjon? Különös kinézete miatt minden állat félt tőle.

Addig tanakodott, míg eszébe jutott Kenta úr, a kentaur, aki félig ember, félig ló. Elment hozzá, hogy feltegye kérdéseit.

– Te vágtázol vagy sétálsz? Zabot eszel vagy embernek való ételt? Istállóban laksz vagy házban? – faggatózott a sasnyúl.

– Ha sietek, vágtázom, ha éhes vagyok, főzök valamit. Istálló vagy ház? Szerény körülmények között élek – felelte a kentaur.

– Hogyan döntöd el, mikor mit kell tenned?

– Az csak úgy jön magától.

A sasnyúl tovább gondolkodott. Addig törte a fejét, míg eszébe ötlött, hogy felkeresse a hetedhét határon túl élő hétfejű sárkányt. Tartott tőle kicsit, hiszen mégiscsak sárkány, de nem volt vesztenivalója.

– Sárkány! Te repülsz vagy gyalogolsz? Hét fejed van: mindegyiknek más ízlik? Egy- vagy hétszobás a barlangod?

A sárkány akkora nevetésben tört ki, hogy mind a hét feje tüzet okádott. De hamar elaludtak a lángok, mert a nagy kacagástól a könnye is ömleni kezdett.

– Ha kell, repülök, ha kell, gyalogolok. Mind a hét fejem ugyanazokat az ízeket szereti. Csak akkor vonulok külön szobákba, ha magányra vágyom.

– Hogyan döntöd el, mikor mit kell tenned?

– Az csak úgy jön magától.

(A folytatás a nyári számban olvasható)