A RÖVIDLÁTÓ BAGOLY

Újabb tavaszok, nyarak, őszök és telek váltották egymást a Kerekerdőben.

A két öreg barát, Medvenc és Borzas minden délután sétára indult, ahogy fiatal korukban. Bagoly már nem imbolygott felettük árnyékként. Madarunk nemcsak rövidlátó, de feledékeny is lett, a szemüvegét folyton elveszítette, és ritkán hagyta el az odúját.

Egy nap a cirkuszsátor mellett sétálva észrevették, hogy a földbe szúrt hét sátorrudat alaposan megrágta az idő vasfoga.

– Pár éven belül ki kell cserélnünk, különben összedől a sátor – jelentette ki Borzas.

– Medárd fiam csak a kifejezetten vágásra ültetett fákat engedi kivágatni. A barlangom felett van egy kisebb tisztás, ültessünk oda hét, gyorsan növő tengerparti fenyőt, annak hosszú a törzse, és apró, de sűrű koronája van – vetette fel Medvenc.

A gondolatot tett követte. Afrikai barátjuk, Elefánt szállította a növendék fákat a Földközi-tenger partjáról. Két év sem telt el, és a fenyők már sátorpóznaként magasodtak. Medvenc és Borzas egy reggel elhatározta, hogy délután kivágják a fákat. Aznap délben Bagoly kimerészkedett az odújából. A szemüvegét megint nem találta, így vaksin hunyorogva szállt Medvenc otthona felé. A barlang fölött meglátta a hét sudár fenyőt. Ijedtében megállt a levegőben, és a földre huppant.

– Hétfő, a hétfejű sárkány visszatért, hogy bosszút álljon rajtunk. Bizonyára megtudta, hogy a vízágyút rég szétszereltük! – gondolta rémülten.

Nehézkesen szárnyra kapott, és telekürtölte az erdőt a hírrel. Vagyis az álhírrel. A félelem beköltözött minden odúba, vacokba, fészekbe. Mire visszaért a barlanghoz, a két öreg barát már kivágta a fákat, sőt le is gallyazta, le is hántolta azokat.

– Hallottátok? Hétfő visszatért, hogy bosszút álljon rajtunk! – kiáltotta nekik Bagoly.

– Honnan veszed? – kérdezte Medvenc.

– A saját szememmel láttam, éppen a barlangod felett – lihegte Bagoly. – Elsőként biztos téged
akar megenni!

A két öreg barát egymásra nézett és elmosolyodott. De mielőtt elmagyarázhatták volna Bagolynak, hogy a hét fenyőfát látta hétfejű sárkánynak, a madár tovább repült, hogy mindenki megtudja a félelmetes hírt.

(A folytatás az őszi számban és a letölthető pdf-ben olvasható.)