A MINDENTUDÓ PLÜSSKUTYA

Tegye fel a kezét, aki sosem babázott! Aki sosem fogott a kezében két egymással beszélgető vagy épp harcoló figurát. Aki sosem öltözött be vagy csak képzelte magát másnak. Senki? Gondoltam. De vajon miért szeretjük ennyire a bábokat és az álarcokat? Miért találunk ki egész világokat magunknak, ahol gyakran többet fecsegünk, mint a valóságban? Erre rengeteg válasz van, íme az egyik: a kitalált karakter bőrébe bújva sokkal könnyebb őszintének lennünk. Egy bábon keresztül hamarabb ki merünk mondani olyasmit, amit szemtől szemben talán félnénk felfedni. Sőt, mikor egy bábhoz beszélünk, neki gyakran előbb áruljuk el a titkainkat, mint a szüleinknek, testvérünknek. Van egy plüsskutyám, Maszat. Egyidős velem, és a mai napig mindent tud rólam. És hogy mi köze Maszatnak és mindennek a zenéhez?

A zene gyakran az emberek kitalált világa, legfőbb bizalmasa, gondolataik hangszórója.
Ha a Traviata [ejtsd: travijáta] című opera főhősnője, Violetta arról énekel, hogy sosem lesz újra szerelmes, de közben mindezt egy utolsó hangjáig szerelemtől csöpögő dallammal teszi, akkor tudjuk: Violetta mást gondol, mást érez, mint amit énekel. A zene elárulja őt. A zene – akárcsak Maszat – tudja a titkot.

Bábok segítségével persze mesélni is lehet. A zene pedig kiválóan alkalmas arra, hogy kifejezze a mesevilág hangulatát, megjelenítse a fantasztikus lényeket, csillogóvá vagy épp félelmetessé varázsolja a történetet. (Ki ne képzelt volna már filmzenét a saját élete alá?) Csajkovszkij balettje, A diótörő például egy testvérei által sokat piszkált kislány álmát mutatja be: a megelevenedett diótörőbábu és az egérkirály harcát, majd a hős herceg és a lány szerelmét. A gyerekdalok dallamvilágát idéző melódiák, a hegedűk magas, méhzümmögés-szerű hangzásai vagy a csengettyűre emlékeztető hangszerek megszólalásai tökéletesen megteremtik a szállingózó hópelyhek érzetét, a karácsony körüli izgalmat és az álom tündérvilágát. Eközben a Diótörő katonás és az Egérkirály futkorászó motívumai látvány nélkül, pusztán zenével is megrajzolják előttünk az életre kelt bábuk alakját és karakterét.

(A folytatás a téli számban olvasható)