A LEGJOBB VARÁZSIGE

Drorr, a sárkány már egy órája cikázott a levegőben, mert nem tudta eldönteni, miért indult útnak. Az egyik feje meggyőzően állította, hogy egy lovaggal kellene csatáznia a mező mellett. A középső feje szerint épp egy királylány elrablására indult a közeli királyságba. A harmadik feje meg azt mondta, az erdőbe tart, hogy találkozzon valakivel, de azt már elfelejtette, kivel. Addig-addig töprengett, míg elhatározta, hogy szépen sorban haladva megnézi mind a három lehetőséget.

A mező mellett leszállva hosszasan várakozott a lovagra, akivel csatáznia kellene. De nem jött senki sem.

– Talán késik vagy más időpontot beszéltünk meg! – mondta az egyik feje.

– Vagy már itt volt, és elkéstünk! – mondta egy másik feje.

Végül mind a három feje egyetértett abban, hogy nem a csatározás miatt indult útnak, így Drorr továbbrepült a királylány elrablására. A királyságba érve meglepődve hallotta, hogy a királylányt már korábban elrabolta! És ekkor egy csapásra az eszébe jutott minden.

– A királylányt már két hete elraboltam! – mondta az egyik feje.

– És egy hete meg is küzdöttem a bátor lovaggal a mező mellett, aki vissza akarta vinni őt a királyságba! – mondta egy másik feje.

– Isten nyugosztalja! – mondta mind a három feje egyszerre.

– Tényleg egy találkozóra indultam az erdő közepébe. Meg akartam kérni a varázslót, hogy segítsen feljavítani az emlékezetemet, mert néha-néha kihagy!

Így aztán Drorr ismét útra kelt, és nemsokára az erdőbe ért, ahol a háromfejű sárkány végre találkozott az egyfejű varázslóval. Elpanaszolta, hogy az emlékezete már nem a régi, és erre szeretne gyógyírt kérni.

(A folytatás a nyári számban olvasható)