A LÁTHATATLAN SZUPERHŐSÖK VILÁGA
Minden szuperhősnek szüksége van búvóhelyre, ahol fejlesztheti a képességeit és megpihenhet a világ megmentése után. Ez lehet olyan titkos, mint Batman denevérbarlangja, vagy feltűnő, mint a Stark Torony. De a legváratlanabb helyeken is rejtőzhetnek hősök – például a budapesti Andrássy út közepén, a Budapest Bábszínházban. Persze, most nem a reflektorfényben lévő hősökre kell gondolni, például a csillagszemű juhászra, aki legyőzi a vérsünöket, vagy Coraline-ra (ejtsd: korölájn), aki szembeszáll a gombszemű banyával. Ahhoz, hogy a színpadi hősök és hősnők győzzenek, a háttérben összefogó, láthatatlanul működő szuperhősök csapatmunkájára van szükség.
Egy bábelőadás úgy kezdődik, hogy a rendező a tervezővel közösen megálmodja a látványvilágot, az íróval és/vagy a dramaturggal megírja a szövegkönyvet. Ezután kezdődik a bábok és a díszletek gyártása a műhelyekben. A maja mítoszok szerint kukoricakásából gyúrták az istenek az első embert, a skandináv mitológia arról mesél, hogy egy óriás verejtékéből született az első emberpár – és báb is számos anyagból készülhet. Leggyakrabban fából faragják és textilből varrják őket a bábkészítő ezermesterek. Az asztalosok, lakatosok, kárpitosok és festők közben egész házakat, erdőket, néha egész világokat gyártanak, amiket a hősökhöz méltóan erős díszítők építenek be a színpadra.
Mialatt a díszítők és a műhelyek a világ teremtésén fáradoznak, a színészek a mozgás- és szómágiát gyakorolják. Ebben a rendezőasszisztens, az ügyelő és a súgó segíti őket. Egyes legendák szerint az asszisztensnek legalább négy karja és négy lába van, máskülönben hogyan tudna mindenhol ott lenni és minden feladatát egyszerre ellátni, miközben ráadásul ő a rendező jobb keze!? Azt is beszélik, hogy emlékezete az idők kezdetéig nyúlik – azt viszont biztosan tudjuk, hogy az előadás szövegkönyvébe és egy füzetbe lejegyez minden fontos információt, ami a próbákon elhangzik. Hozzá hasonló rejtély az ügyelő, a színpadi világok őre, akinek szeme mindent lát, füle mindent hall. Mint a nevéből is sejthető, ő felügyeli, hogy a színpadon minden biztonságosan és a megfelelő időben történjen. A súgó pedig arra figyel, hogy minden jókor hangozzon el a színpadon, és a színpad széléről, a takarásból segít, ha kell. Az asszisztens szuperereje tehát az emlékezete, az ügyelő az időt és a teret uralja, míg a súgó a megfelelő időben elmondott varázsigék birtokosa.
(A folytatás a téli számban olvasható)