Baksza Dániel

A KOVÁCS SZERENCSÉJE

A KOVÁCS SZERENCSÉJE

Az öreg kovácsot mindenki ismerte. Nem dúskált a gazdagságban, mégis mindene megvolt, amit kívánt. A műhelye falán pókhálóval borított öreg és görbe patkó díszelgett, amiről egyesek úgy tartották, szerencsehozó tárgy. Ha a kovács hozzáér, megtörténik, amit szeretne. A szóbeszéd körbejárt, és hamar irigyei is akadtak, köztük egy pökhendi uraság. Bár az uraságnak jutott minden, mégsem érezte magát soha szerencsésnek. Pocakos volt, a felesége bugyuta, és az ételei nem voltak soha elég ízesek, mert mindig sürgette az inast. Amikor az öreg patkóról szóló legendák eljutottak hozzá, elhatározta, hogy megkaparintja magának. El is küldte a katonáit, hogy az éjszaka leple alatt osonjanak be az öreg műhelyébe, akasszák le a patkót és hozzák el neki. Így történt. Az uraság még azon az éjszakán a falára akasztotta a patkót, megérintette, remélve, hogy reggelre az élete hirtelen megváltozik.

Másnap, mikor felébredt, azonnal a hasához nyúlt, de az semmit sem változott. Gyorsan az étkezőbe rohant és kiabálni kezdett az inasnak:

– Hamar a reggelimet!

Az inas éppen az asztal mellett rohant a tálcával, az uraság felesége felugrott és a hátratolt székkel fellökte az inast. Még mindig bugyuta volt. Az összes étel a földre hullott, de az uraság nem tudta megállni, hogy meg ne kóstolja. Hiába. Mindegyik ugyanolyan ízetlen maradt, mint azelőtt.

(A folytatás a téli számban olvasható)

Kapcsolódó segédanyagok: