A KIRÁLY ÉS A NYUGDÍJAS ARANYHAL
… Így aztán a szegény ember legkisebb fia bátor küzdelemben legyőzte a sárkányt, és elnyerte az öreg királytól a lánya kezét és a fele királyságot. Volt nagy öröm, hat hétig tartott a lakodalom, utána a legkisebb fiút ünnepélyesen megkoronázták a Fele Királyság királyává. De hamar kiderült, hogy királyi címéhez nem jár pénz, sem egy teli szekér arany, sem havi fizetés, viszont a birodalom fenntartása sokba kerül. A néptől beszedett adók nem fedezték a kiadásokat, például a királyi postaszolgálatot, az utak és hidak karbantartását vagy a palotában megrendezett fényes bálokat. Az újdonsült király az udvari bölcsektől kért tanácsot. A bölcsek napokon át gondolkodtak, vitatkoztak, majd vezetőjük azt javasolta a királynak:
– Menj el a kerek erdőbe a kívánságok tavához, fogd ki az aranyhalat, ő teljesíteni fogja a kívánságodat.
A király megfogadta a tanácsot, hét napon és hét éjjelen át ment, míg a kerek erdőhöz nem ért. Bátran átkelt a sötét erdőn, útbaigazításért még az erdő boszorkányának is segített tűzifát hordani. A boszorkány segítségével megtalálta a kívánságok tavát, arany horgászbotjának horgára csalit tűzött, és bedobta a tóba. Üldögélt és gondolkodott, mit kérjen az aranyhaltól, ha sikerrel jár. Vajon elég lesz, ha ezer aranyat kér? Kérjen inkább egymilliót, esetleg százmilliót? Vagy minden hónapban azonos összeget, amíg a világ világ? Amíg gondolkodott, horogra is akadt az aranyhal, a király kirántotta a vízből, a hal pedig megszólalt:
– Ha jól sejtem, te is kívánságokkal érkeztél. Az utóbbi években elözönlötték a tó környékét a kívánság-turisták, szinte egymás sarkát tapossák. Amióta írt rólunk egy híres blogger, túlzottan népszerűvé váltunk, és soha nincs nyugtunk. Úgy elfáradtam a sok kívánság teljesítésében, hogy a múlt nyáron nyugdíjba mentem. De ne csüggedj, minden tudásomat átadtam a tó lakóinak, így most már mindegyikük tud kívánságot teljesíteni. Bátran horgássz tovább, csak kérlek, előbb dobj vissza a vízbe, éppen a délutáni pihenőmre készülök.
A király így is tett, visszadobta az aranyhalat és horgászott tovább. Egyszer csak kifogta a tarisznyarákot, aki azt mondta neki:
– Kérlek, dobj vissza a vízbe, cserébe legjobb tudásom szerint teljesítem egy kívánságodat.
– Visszadoblak, cserébe azt kérem, tegyél mesésen gazdaggá – felelte az ifjú király.
– Rendben, mindent megteszek, de neked is lesz vele dolgod – válaszolta a rák. – Szerezz munkát, dolgozz szorgalmasan, takarékoskodj, és a pénzedet okosan fektesd be! Pár év, esetleg évtized múlva már szép vagyonod lesz, én pedig addig is segíteni foglak tanáccsal, biztatással.
A király elgondolkodott. Ez rettentő sok idő, de talán felgyorsítaná a dolog menetét, ha nagyon okos lenne. Így aztán tovább horgászott. Egyszer csak kifogott egy hatalmas vízicsigát, aki megszólalt:
– Kérlek, dobj vissza a vízbe, cserébe legjobb tudásom szerint teljesítem egy kívánságodat.
– Visszadoblak, cserébe azt kérem, tegyél elképesztően okossá – mondta a király a vízi csigának.
– Rendben, mindent megteszek, de neked is lesz vele dolgod – válaszolta a csiga. – Iratkozz be iskolába vagy tanfolyamra, tanulj szorgalmasan, mellette minden nap olvass és nézz ismeretterjesztő filmeket! Pár év, esetleg évtized múlva már okos és tájékozott leszel, én pedig addig is segíteni foglak tanáccsal, biztatással.
A király lelombozódva dobta vissza a horgot a tóba, és a jövőn gondolkodott. Egyszer csak újra kifogta az aranyhalat, aki dühösnek tűnt.
– Hé, a nyugágyamból rángattál ki! – kiabálta.
– Bocsánat, véletlen volt – sóhajtott a király. – Tudom, nem teljesítesz már kívánságokat, nem is kérek semmit. Ki sem tudnék találni újabb kívánságot, annyira elfáradtam a sok gyaloglástól és horgászástól. Belegondolni is nehéz, mennyi munka vár rám.
Az aranyhal megsajnálta.
– Adok egy tanácsot, csak kérlek, utána dobj vissza a vízbe – mondta. – Mielőtt nekifognál a munkának, pihenj egyet! A nádason túl van egy szép, csendes partszakasz, úszkálhatsz kedvedre, csak vigyázz, nehogy kifogjon egy kívánság-turista!