A KIRÁLY ÉS A MÁGUS
2014-26
Volt egyszer egy király, a leghatalmasabb mind között. De nemcsak hatalmas volt, hanem gőgös és kapzsi is. Udvari mágusa, aki mindenben segítette, készített egy varázsitalt, hogy örökké egészséges és fiatal maradhasson. Egy másik varázslattal megsokszorozta az erejét, egy harmadikkal elérte, hogy sose fáradjon el.
De a királynak semmi nem volt elég, mindig új és új kívánságokkal állt elő. Egy napon kitalálta, hogy az állatok nyelvén akar beszélni. De ezúttal a mágus nem tudta teljesíteni a kívánságát. Ilyenről még ő sem hallott. A király roppant haragra gerjedt:
– Takarodj előlem, te senkiházi, tudatlan bolond! Majd akkor gyere vissza, ha teljesíteni tudod a kérésemet!
A mágus egy szót sem szólt, csak megfordult és kiviharzott a teremből.
A király hiába próbált helyette mást találni, senki nem ért a nyomába. Büszkesége mégsem engedte, hogy megkerestesse és visszahívja. Egy napon a mágus mégis visszatért az udvarba. A király izgatottan fogadta tróntermében.
– Még mindig az állatok nyelvén akarsz beszélni? – kérdezte a mágus halkan. – Jól gondold meg, mert ezt a varázslatot nem lehet visszavonni.
– Igen, persze, csak csináld már! Nem érek rá egész nap veled csevegni.
– Legyen hát!
A mágus mormolt valamit, majd pálcájával a levegőbe suhintott. A király semmi változást nem érzett. De amikor szólni akart a mágusnak, hogy takarodjon az udvarából, szavak helyett morgás hallatszott. Újra próbálkozott, de ezúttal furcsa torokhangok jöttek a szájából. Aztán ugatás. Nyávogás. Madárhangok. Egyetlen értelmes szó sem. A mágus meg eltűnt, mintha a föld nyelte volna el.
A király megijedt. Visszarohant a szobájába és egész éjszaka próbálkozott, hogy a sok hang között rátaláljon az emberi nyelvre. De nem sikerült. Hajnalra a hatalmas uralkodó már annyira szégyellte állapotát, hogy a szürkület leple alatt kilopózott a palotából és nekivágott a világnak.
Többé senki nem látta. Azt beszélik, több száz éve vándorol, de csak az állatokkal tud beszélni, és a rengeteg állatnyelv között nem találja az emberi szavakat. Nappal erdőn-mezőn rejtőzködik, éjszakánként városok utcáin bolyongva keservesen vonyít, miákol, brekeg, bőg, ordít. Keresi a mágust. Hol fenyegeti, hol bocsánatáért könyörög, hogy újra emberi nyelven beszélhessen, de mindhiába.
Esténként az ágyban fekve te is meghallhatod – ha ismeretlen hangú állat kiált a sötétből, könnyen lehet: a király az.