Fecske Csaba

A KEMENCE KÖRÜL

A KEMENCE KÖRÜL

Ülünk a kemence körül
este, úgy nyolc óra körül,
nyelvünkre szó alig kerül,
csönd válaszolgat a csöndnek.
A percek némán eltűnnek,
helyettük újabbak jönnek,
sürgős a dolguk, úgy sietnek,
félhomályt szőnek az estnek.
Örülhetünk, hogy itt ülünk,
mit érne a tűz nélkülünk.
Falra vetül a tűz árnya,
rebben a sötétség szárnya.
Öreg kemencénk jó meleg,
gyomrában parázs szendereg.

Kapcsolódó segédanyagok: