Kelemen Tamás

A HÍDON

A HÍDON

Volt valahol egy folyó, és azon íveltát az Alig Billegő Híd, rajta pedig őrt állt az Alig Billegő Híd lovagja. Rettenetes figura, éjjel-nappal páncélban állt, hatalmas kardjára támaszkodva. Olyan rémisztő volt, hogy még a halak is félve úsztak a híd alatt.

Egy napon arra tévedt egy vándor: vidám arcú, nyakigláb fiatalember. Éppen csak rálépett a hídra, a lovag máris rárivallt:

– Megállj! Ha át akarsz kelni, meg kell küzdened velem!

– Szeretnék átkelni – bólogatott a vándor –, de muszáj megküzdenünk?

– Muszáj!

– És ha legyőzlek? – kérdezte a vándor.

A hangjában aggodalom csengett, mintha tényleg félne ettől a lehetőségtől.

A lovag egy pillanatig elképedve meredt rá, majd felnevetett.

– Ha legyőzöl? Akkor még ott a másik folyó, rajta az Egy Kis Felújítás Nem Ártana Híd lovagja, aztán még egy, azon pedig már az Elbír Ez Engem Egyáltalán Híd lovagja strázsál. Na, ha őket mind legyőzted, eléred a célodat.

– Ó – mondta a vándor. – Nehéznek tűnik. Akkor inkább erre megyek.

És elindult az ellenkező irányba, otthagyva a megdöbbent lovagot.

– De…, de… mi lesz a céloddal? – hebegte.

– Biztos megtalálom ebben az irányban is – intett vissza a vándor.

(A folytatás az őszi számban olvasható)

Kapcsolódó segédanyagok: