A HATALOM BÁBJAI

A politikát gyakran hasonlítják sakkjátszmához. A tábla két oldalán nagyhatalmak néznek farkasszemet. A történelem híres alakjait bástyaként, futóként, huszárként ábrázolják. A kevésbé rangos, kiszolgáltatott szereplők gyalogként jelennek meg.

Kedvelt költői kép a marionettbáb is. Ha valaki döntően befolyásolja az eseményeket, úgy mondjuk, „ő mozgatja a szálakat”. Olykor hozzátesszük: „a háttérből”.

Hisz nem mindig egyértelmű, kinek a kezében összpontosul az irányítás. Ezt is jól példázza a sakk: még a király is csak sakkfigura. A történelmet rendre láthatatlan kezek is formálják. A történések felszíne alatt számtalan rejtett réteg lapulhat.

Minden korszakban és kultúrában felbukkannak bábmesterek. Bábkirálynak nevezzük a háttérből irányított uralkodókat. A politikai báb kifejezés arra utal, hogy egy ismert szereplőt a rejtőzködő hatalmak „dróton rángatják”.

Szürke emincenciásnak hívjuk azokat a vezetőket, akik a báburalkodók döntései mögött állnak. A francia XIII. Lajos király főminisztere Richelieu (ejtsd: riseliő) bíboros volt. A bíboros legfőbb tanácsadója pedig József atya, egy szürke csuhát viselő szerzetes. A királyt Richelieu irányította, Richelieu-t viszont (rossz nyelvek szerint) József atya. A bíborosoknak az „eminenciás” megszólítás járt, így ragadt József atyán a „szürke eminenciás” elnevezés, jelezve, mekkora hatással volt a bíborosra. Richelieu befolyását XIII. Lajosra mi sem példázza jobban, mint hogy a történetírás kétfejű monarchiaként hivatkozik a korszakra. (A monarchia olyan állam, amelynek egyetlen hivatalos uralkodó áll az élén.)

XIII. Lajos csak pár hónappal élte túl Richelieu-t. Ahogy a korona fia, XIV. Lajos fejére került, úgy szállt át a főminiszteri tisztség a bíboros saját kezűleg választott utódjára, Mazarinre (ejtsd: mazaren). Mazarin jóval korábban, a pápai állam követeként érkezett Franciaországba, a hatalomátvételig kettős ügynökként működött.

(A folytatás a téli számban olvasható)