Mészáros Blanka

A GYŰJTEMÉNY

A GYŰJTEMÉNY

Volt egyszer egy Gyűjtő, kacatokat gyűjtött, limlomokat halmozott, telezsúfolta a szobáit mindenféle tárggyal. Reggel korán kelt, megszámolta a gyűjteménye darabjait: csorba bögréket, fél pár zoknikat, régi bútorokat, ezüstkanalakat és bélyegeket, madártollakat, szalvétákat és színes kavicsokat. A világ minden tájáról csodájára jártak a gyűjteményének. Délben fogadta a látogatókat, körbevezette őket a házban, ők pedig cserébe ebédet hoztak, amit a Gyűjtő egy ütött-kopott kredencre ülve jóízűen elfogyasztott. Bőven maradt vacsorára is! Este a Gyűjtő, miután jóllakott, sétálni indult, újabb kacatok és limlomok után kutatva.

Egy ilyen séta alkalmával történt, hogy nem talált semmit. Semmit! Sehol egy különleges madártoll, sehol egy furcsa termés… Elkeseredve ballagott haza. Mit mutat így holnap az embereknek?

És ez csak a baj kezdete volt, mert másnap is ugyanígy járt, és az azt követő napon is. Mi történhetett?, töprengett, de nem tudta megfejteni a rejtélyt. Úgy tűnt, semmi sem hiányzik már a gyűjteményéből. Az emberek viszont újdonságok híján lassan elmaradoztak: senki nem csodálta meg többé a gyűjteményt, senkit nem vezethetett körbe, senki nem hozott többet ebédet.

Kétségbeesésében a Gyűjtő a Kereskedőhöz fordult. Tudta, hogy ha eladja a gyűjteményét, a Kereskedőtől pénzt kap; pénze pedig egyáltalán nem volt.

– Csak a bajt hozza rám ez a sok kacat! – panaszkodott a Kereskedőnek, aki fontoskodva bólogatott. Közben végigjáratta tekintetét a felhalmozott tárgyakon.

Kilencszáz csorba bögre, ötezer fél pár zokni, hatszázötven ezüstkanál, egy szobányi bélyeg, harminc kiló madártoll, hatvannégy doboz szalvéta, ezerkétszáz kavics: mindezt szemöldökráncolva felírta a füzetébe.

– Csodálatos gyűjtemény, csodálatos – mondta aztán –, szép összeget tudok érte ajánlani.

(A folytatás a tavaszi számban olvasható)

Kapcsolódó segédanyagok: