Varga Zoltán Zsolt

A GYEREKKORI FUTBALLKUPA

A GYEREKKORI FUTBALLKUPA

Medvenc és Borzas, a két jóbarát közel lakott egymáshoz, és a polgármesteri hivatal sem volt távol a bronzöntőműhelytől. Gyakran megesett, hogy munkanapja végén az erdő polgármestere elsétált a műhelyhez, kicsit nézegette a formázás, az öntés vagy a cizellálás műveleteit, aztán amikor Borzas is letette a munkát, együtt battyogtak hazafelé. Beszélgettek, nevetgéltek.

Egyik este kényelmesen sétálgattak, amikor víg mókusgyerek csapat hancúrozta körül őket. Medvencnek eszébe jutott a saját gyerekkoruk.

– Emlékszel Borzas, amikor még az erdei iskolába jártunk, milyen gondtalanul éltünk?

– Emlékszem. Egy gyönyörű nyáron megnyertük az erdei futballbajnokságot, én a középcsatár, te a kapus.

– Emlékszem, de tavasszal történt, és csak másodikok lettünk.

– Ne mondd már, tikkasztó meleg volt, és én magam rúgtam a mindent eldöntő győztes gólt! – emelte fel a hangját Borzas.

– Melegnek meleg volt, szokatlanul meleg május, gólt is rúgtál, de azzal csak szépítettünk. A bajnokságot az afrikai vendégcsapat nyerte, élükön Lionellel, az oroszlánnal. Ez a messziről jött csapat a döntőben legyőzött bennünket.

Ekkor váratlanul megszólalt Bagoly, aki titokban követte őket, nem is először. Féltékeny volt a nagy barátságra, mert gyerekkorukban még hármasban járták az erdőt.

– Én csak lelkes szurkolótok lehettem, de azt mondom, tavasszal történt, ahogy Medvenc mondja, viszont ti nyertetek, ahogy Borzas állítja.

A három barát addig-addig hangoztatta a maga igazát, amíg alaposan összevesztek.

– Tudjátok mit, menjünk el Puskaravaszhoz, ő volt a csapatkapitányunk, ő majd igazságot tesz – vetette fel Borzas.

El is mentek.

– Ravasz! Emlékszel, amikor gyerekkorunkban futballbajnokságon vettünk részt? Milyen évszakban történt, és megnyertük vagy sem?

– Emlékszem hát. Meleg őszi napon történt, a focipályát körülölelőfák gyönyörű színekben pompáztak. Az elődöntőben kikaptunk az afrikaiaktól, de a bronzéremért folytatott küzdelmet megnyertük Borzas hatalmas kapáslövésével.

Most már négyen négyféleképpen emlékeztek.

(A folytatás a nyári számban olvasható)

Kapcsolódó segédanyagok: