Pánti Irén

A FÉLELEM LABIRINTUSAI

A FÉLELEM LABIRINTUSAI

A félelem ősidők óta kíséri az ember életét. Az ősembert segítette, hogy megmeneküljön a ragadozóktól és a természeti katasztrófáktól, kikerülje az életét fenyegető veszélyes helyzeteket, hogy pillanatok alatt eldöntse, felveszi a harcot vagy futásnak ered.

Ilyenkor az agy felméri a kialakult helyzetet, és igyekszik megfelelő választ adni, például olyan hormonokat termel, amitől az ember kiugró teljesítményre képes. Az, hogy ki mitől és mennyire fél, persze egyénileg eltérő.

Manapság elég bekapcsolni a televíziót, a rádiót vagy az interneten elolvasni a híreket, és számos okot találunk a félelemre: terrortámadások, balesetek, járványok fenyegetnek. Hogyan birkózhatunk meg félelmeinkkel?

Sokan félnek a szellemektől, csontvázaktól, pókoktól, kígyóktól, sőt a mesebeli szörnyektől. Egy francia gyerekpszichológus például azt találta ki, hogy a különféle szörnyeket a gyerekek játszótársaivá teszi, majd együtt mindet eltüntetik, s közben a gyerekek félelme elszáll. Szörny formájú süteményeket sütöttek, amelyeket a gyerekek megettek. Papírból sárkányokat, szellemeket vágtak ki, aztán mindet apró darabokra tépték, majd elnyelte őket a porszívó. A gyerekek így megértették, hogy a szörnyeket ők is le tudják győzni.

A gyerekek gyakran félnek az orvosoktól és a kórháztól. Egy portugál óvodában ezért minden gyerek fehér köpenyt vehetett magára, majd egy berendezett orvosi szobába vezették őket, ahol igazi orvosi műszerek voltak, és játékosan kipróbálhatták, milyen műteni, injekciót adni, sebeket kötözni. A gyerekek elmerültek az érdekes munkában, és közben azt is látták, hogy nem történik semmi titokzatos és félelmetes az orvosi szobában.

A megmagyarázhatatlan jelenségek a legtöbb emberben félelmet keltenek. Segít, ha megértjük az összefüggéseket, például, hogy miért villámlik vagy mennydörög. Előfordul, hogy valaki nem tudja a félelmét pontosan megfogalmazni. Bábozás vagy meseolvasás közben azonban beleélhetjük magunkat egy szereplő helyébe, és így oldódhat a szorongásunk. A tündérmesék hősei nem mindig rettenthetetlen daliák. Vannak közöttük lusták, ügyetlenek, gyávák is, akik úgy válnak hőssé, hogy legyőzik rossz tulajdonságaikat, képességeiket jó célokra használják. Ha azonosulunk egy ilyen szereplővel, az segíthet a saját problémáink megoldásában.

Már az ókori irodalmi művekben és a középkori feljegyzésekben is említést tesznek különféle járványos betegségekről. Nagyobb háborúk után rendszerint megjelentek a járványok is, és a harcokban elesetteknél is sokkal több áldozatot szedtek, mert az egész lakosságot fenyegették. A járványok gyakran birodalmak sorsát, a csaták kimenetelét is eldöntötték.

(A folytatás az őszi számban és a letölthető pdf-ben olvasható.)

Kapcsolódó segédanyagok: