A BÖLCSELŐ BÖLCSEVŐ FA

A varázslóiskola kertje gyönyörű. Némi bűbájnak köszönhetően egész évben virágzik a nárcisz, a rózsa, a tulipán, az aszfodélosz és a tőzegmirtusz, de megél ott vígan a rododendron, a laboda és a klemátisz. Ha a mese írója értene a virágokhoz, most hosszan ecsetelhetné, milyen színpompás ez a kert. De mivel nem ért hozzá, csak találomra kiválasztott néhány virágnevet, hogy okosnak tűnjön. Inkább beszéljünk a kert közepén álló különleges fáról!

Az iskola igazgatója, az egzotikus és veszélyes varázslatokért rajongó Budomázer ültette. A lexikonok és egyéb vaskos könyvek sokféleképpen nevezik, mi hívjuk úgy, hogy a bölcselő bölcsevő fa. Bölcselő, mert képes volt gondolkodni, és mindig többet és többet akart tudni a világról. És bölcsevő, mert, nos…

Az emberek általában úgy okosodnak, hogy olvasnak. Mivel a mi fánk nem tudott olvasni, kénytelen volt a művelődés más formáját választani. Történetesen azt, hogy felfalta a közelébe kerülő bölcs embereket. Mint említettük, egy varázslóiskola kertjében élt, így egyre- másra sétáltak el mellette a nagyobbnál nagyobb koponyák, akik vesztükre ilyesmiket mondtak fennhangon:

– Ahogy a legújabb kutatások többször bizonyították… HAMM!

– Mint azt a könyvemben bővebben is kifejtettem… HAMM!

– Mindazonáltal, hovatovább, nem hagyhatjuk figyelmen kívül… HAMM!

Sorra tűntek el a professzorok, a fa pedig úgy érezte, egyre okosabb és okosabb lesz.

Egy nap látta, hogy egy csenevész kölyök bámulja. Nem varázsló, csak belógott a kertbe. Azért talán szorult bele némi sütnivaló – gondolta a fa, és megszólította:

– Nos? Nincs kedved közelebb jönni? Kicsit leheveredni?

– Nem, nem igazán – rázta a fejét a fiú.

– Aztán miért nem?

– Mert ott a tábla: „Vigyázat! Emberevő fa!”

A fa meghökkent. Addig tekergett, míg meg nem látta, hogy csakugyan ott van a tábla, tőle nem messze. A fiú addigra elszelelt.

A fa gondolkodni kezdett. Ha ez a bugyuta fiú észrevette a táblát, a többi nagyszerű bölcs, akiket megevett, miért nem? Lehet, hogy nem is voltak annyira bölcsek? És különben is: mi a bölcsesség? Létezik egyáltalán? És ha igen, kijelentheti magáról bárki, hogy igazán bölcs?

Így töprengett ezeken a súlyos kérdéseken a bölcselő bölcsevő fa.

Ma is töpreng, ha el nem korhadt.