Kelemen Tamás

A BÓKMANÓ

A BÓKMANÓ

Lili kétségbeesetten ült a tükör előtt. Az izé az arcán, ami korábban biztosan nem volt ott, egyre nagyobb lett. Hogy megy így holnap iskolába? Tétovázott. Kinyomja, vagy mi legyen?

– Juj, ne tedd! – sipította egy hang.

Lili odakapta a fejét. Nagyfejű manó ácsorgott mögötte, rémült tekintettel.

– Hát te ki vagy?

– Csak egy bókmanó – felelte a töpörödött lény.

– Ilyen manóról még sosem hallottam.

– Nem csoda, akárkinek nem jelenünk meg! Csak a különleges embereket szeretjük!

– Ó, köszönöm! – mosolygott Lili. – Ez nagyon szép…

– Bók volt! – kacagott a manó. – Látod, ilyenek vagyunk mi! Kedveseket mondunk kedves embereknek!

– Hogy hívnak?

– Iróniának.

– Fura név – tűnődött Lili. – Mintha már hallottam volna.

A manó zavartan köhécselt.

– Nem hinném. Ősi manónév.

Lili vállat vont, és visszafordult a tükörhöz.

– Szóval szerinted ne nyomjam ki?

– A világért se! Egy ilyen szép nagy izé az arcodon csak még szebbé tesz!

– Gondolod?

– Tudom!

(A folytatás a nyári számban olvasható)

Kapcsolódó segédanyagok: