Bécsy Ágnes

1953-ben született Pécsen. 1976-ban kapott magyar-angol szakos tanári diplomát az ELTE-n, 1995-ben PhD, 2002-ben habilitált doktori címet szerzett ugyanitt. 1978 óta a 18–19. Századi Magyar Irodalomtörténeti Tanszéken tanít, jelenleg docensként; 1997 és 2005 között Széchenyi Professzori Ösztöndíjas, illetve Széchenyi István Ösztöndíjas volt. Pályáját újságíróként kezdte az Új Tükör kritikai rovatánál, később az Irodalomtörténet rovatvezetője és szerkesztője is volt. Tanított középiskolában, a Színművészeti Főiskolán, a Miskolci Bölcsész Egyesületben és a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. 1976-1987 között rendszeresen közölt irodalomkritikát, lektori, kontrolszerkesztői, fordítói megbízásoknak tett eleget, azóta főként tanulmányokat publikált szakfolyóiratokban, kötetekben. Tanított angol nyelvet, műfordítást, műelemzést, verstant, poétikát, irodalomelméletet és esztétikát, 18-20. századi magyar irodalomtörténetet. Fő területe a felvilágosodás- és reformkori magyar költészet, de elmélyült a kortárs és 20. századi magyar líra és angol próza néhány kérdésében is.