SZEMET VETNI
2006 március

– A bőrboltba is be szeretnék még menni – mondta a top.
– Minek? – kérdezte a szoknya.
– Szeretnék egy erősebb árnyalatot. Barnát, mégpedig most már igazi barnát, tudjátok. Bár valami pirosság, egy árnyalatnyi, az nem lenne rossz hozzá. Mért, ti nem örülnétek olyannak? – kérdezte a top, miközben vetett magára egy pillantást a mozgólépcső melletti tükörben.
A másodikról a harmadik szintre tartottak.
– Nekem gyakorlatilag mindegy – mondta a bal cipő. – Tudnék viszont örülni egy keskenyebb lábfejnek. Úgyhogy a lábfejszaküzletet, ha egy mód van rá, ne hagyjuk ki!
– De hát az lenn van a mínusz egyes szinten! – kiabálta a telefon. – Miért nem előbb szóltál? Hülyeség lenne visszafordulni.
– Azt mi se mondtuk, hogy forduljunk vissza – védekezett a jobb cipő a párja helyett. – Áthidaló javaslatot teszünk: fölmegyünk a legfelső szintre, mivel ha jól emlékszem, az egész vásárlás a pánt miatt van. Ugye? Pántocska meg akarta mustrálni az aktuális hajválasztékot –
– Annyira snassz már, ami most van, nem? – vetette közbe a pánt. – Teljesen hiábavalónak érzem magam. Nincsen alattam állomány. Minimum, hogy sűrűbbnek kéne lenni a hajnak. És még hosszan sorolhatnám: erősebb szálak…
– Tehát az áthidaló javaslat – folytatta a jobb cipő, anélkül, hogy fölcsattant volna. Nemhiába tartották higgadtabb természetűnek a párjánál. – Fönn kezdjük a hajboltban, és szép nyugodtan haladunk lefelé. Mindenki sorra kerül.
– Én azt nem bírom kivárni! – Szinte már sikított az öv. – Azt akarjátok, hogy megszakadjak? Azonnal másik derék kell. Értitek? SOS! Nem túlzás. Hányas szinten van a derékszaküzlet?!
– A másodikon – mondta a bugyi. – A fenékbolt közelében.
– Nem megyünk vissza – szögezte le a pánt. – Szerintem a jobb cipő javaslata abszolút rendben van.
– De már nekem is sürgős – vágott közbe a szoknya.
– Mi?!
Ez kicsit élesen hangzott. Talán a fülbevaló volt?
– Először is a fenék – magyarázta a szoknya. – Aztán a derék. Aztán a combok. A combok rém kínosak mostanában, nem látjátok?
– Szóval azt akarnám mondani – folytatta rendületlenül a jobb cipő, de a bal már türelmét vesztve csikorgott:
– És akkor mi miért ne mondhatnánk, hogy izzadnak, de eszement módon izzadnak a lábak?! Hogy folyton izzadnak ide mibelénk? Megyünk tönkre, az a helyzet. Hogy a közérzetről ne is beszéljünk. Mondjátok meg, miért nem lehet lentről kezdeni az egész bevásárlást?! Úgy lenne logikusabb, ez belátható, vagy nem?
Idáig voltunk a nyomukban, csak mert egyfelé vitt az utunk. De hát nem azért jöttünk, hogy másokat kövessünk és hallgassunk! Be kell mennünk a szemboltba. A mostaninak egyrészt kezd kimenni a színe, azt mondják, másrészt jött már panasz a teljesítményére is. Arra sem alkalmas, hogy a lépcső tetején megjelenő látványról az alján megmondja, miféle.
Hogy ami feltűnt, mi az, egyáltalán.
Úgyhogy irány a szembolt.