Zoltán Gábor

SZEMET VETNI

2006 március

SZEMET VETNI

– A bőrboltba is be szeretnék még menni – mondta a top.

– Minek? – kérdezte a szoknya.

– Szeretnék egy erősebb árnyalatot. Barnát, mégpedig most már igazi barnát, tudjátok. Bár valami pirosság, egy árnyalatnyi, az nem lenne rossz hozzá. Mért, ti nem örülnétek olyannak? – kérdezte a top, miközben vetett magára egy pillantást a mozgólépcső melletti tükörben.

A másodikról a harmadik szintre tartottak.

– Nekem gyakorlatilag mindegy – mondta a bal cipő. – Tudnék viszont örülni egy keskenyebb lábfejnek. Úgyhogy a lábfejszaküzletet, ha egy mód van rá, ne hagyjuk ki!

– De hát az lenn van a mínusz egyes szinten! – kiabálta a telefon. – Miért nem előbb szóltál? Hülyeség lenne visszafordulni.

– Azt mi se mondtuk, hogy forduljunk vissza – védekezett a jobb cipő a párja helyett. – Áthidaló javaslatot teszünk: fölmegyünk a legfelső szintre, mivel ha jól emlékszem, az egész vásárlás a pánt miatt van. Ugye? Pántocska meg akarta mustrálni az aktuális hajválasztékot –

– Annyira snassz már, ami most van, nem? – vetette közbe a pánt. – Teljesen hiábavalónak érzem magam. Nincsen alattam állomány. Minimum, hogy sűrűbbnek kéne lenni a hajnak. És még hosszan sorolhatnám: erősebb szálak…

– Tehát az áthidaló javaslat – folytatta a jobb cipő, anélkül, hogy fölcsattant volna. Nemhiába tartották higgadtabb természetűnek a párjánál. – Fönn kezdjük a hajboltban, és szép nyugodtan haladunk lefelé. Mindenki sorra kerül.

– Én azt nem bírom kivárni! – Szinte már sikított az öv. – Azt akarjátok, hogy megszakadjak? Azonnal másik derék kell. Értitek? SOS! Nem túlzás. Hányas szinten van a derékszaküzlet?!

boccioni2

– A másodikon – mondta a bugyi. – A fenékbolt közelében.

– Nem megyünk vissza – szögezte le a pánt. – Szerintem a jobb cipő javaslata abszolút rendben van.

– De már nekem is sürgős – vágott közbe a szoknya.

– Mi?!

Ez kicsit élesen hangzott. Talán a fülbevaló volt?

– Először is a fenék – magyarázta a szoknya. – Aztán a derék. Aztán a combok. A combok rém kínosak mostanában, nem látjátok?

– Szóval azt akarnám mondani – folytatta rendületlenül a jobb cipő, de a bal már türelmét vesztve csikorgott:

– És akkor mi miért ne mondhatnánk, hogy izzadnak, de eszement módon izzadnak a lábak?! Hogy folyton izzadnak ide mibelénk? Megyünk tönkre, az a helyzet. Hogy a közérzetről ne is beszéljünk. Mondjátok meg, miért nem lehet lentről kezdeni az egész bevásárlást?! Úgy lenne logikusabb, ez belátható, vagy nem?

Idáig voltunk a nyomukban, csak mert egyfelé vitt az utunk. De hát nem azért jöttünk, hogy másokat kövessünk és hallgassunk! Be kell mennünk a szemboltba. A mostaninak egyrészt kezd kimenni a színe, azt mondják, másrészt jött már panasz a teljesítményére is. Arra sem alkalmas, hogy a lépcső tetején megjelenő látványról az alján megmondja, miféle.

Hogy ami feltűnt, mi az, egyáltalán.

Úgyhogy irány a szembolt.

Az EGY EMBER, AKI FELTŰNT NEKEM összeállításból
kép | Umberto Boccioni festményei